Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

Ugyancsak figyelembe kell venni a politikai okokból elítéltek, illetőleg kivégzettek hátramaradottainak igényeit. 2 ELNÖK felkéri Kállai Gyulát, ismertesse a napirend következő pontját. Javaslatát: a fasiszta métely kiküszöböléséről az iskolákban. KÁLLAI GYULA rámutat arra, hogy köztudomású, mit jelentett a mai katasztrófa felidézésében a magyar nevelési rendszer. A tanulókat arra kényszerítették mesterségesen, hogy a reakció, az ellenforradalom kiszolgálói, sőt harcosai legyenek. Ugyanígy volt a tanárokkal is. Titkos minősítések készültek és a tanároknak sem cikket írni, sem beszédet mondani nem volt szabad. Ha politikai ellenvéleményüknek kifejezést adtak, az előléptetésük rovására ment. A tanítás megkezdődött, de mindazonáltal nem történt semmiféle intézkedés. A tanárok ugyanazok, a tankönyvek ugyanazok, a szellem ugyanaz. A főigazgatók, igazgatók kinevezése, azelőtt politikai, nem pedagógiai kérdés volt és politikusok ajánlására történt. Mindazonáltal ma is helyükön vannak a reakciós szellemű főigazgatók és igazgatók. Köztudomású, hogy a testnevelési tanároknak majdnem 100%-a reakciós, nyilas. Ugyanezek még ma is működnek, noha a fasiszta leventeszerű kiképzés élharcosai voltak. Ma is ott vannak és a régi szellemben nevelik az ifjúságot. A tankönyvek, melyek burkolt és nyílt támadásokat intéztek a Szovjetunió ellen, ma is az ifjúság kezében vannak. Nem történt intézkedés, hogy utasítással lássák el a tanárokat, tanítókat, milyen szellemben végezzék az oktatást. A tanárok a Madisszal kapcsolatban nem tudják, hogyan foglaljanak állást. A Pedagógusok Szabad Szakszervezete hiába tárgyalt a miniszterrel. Nincs pénz, nincs nyomda és nem lehet tankönyveket hosszú ideig megjelentetni, volt a válasz. A Pedagógusok Szakszervezete már megindította a munkát. Ennek első eredménye a történelem tanárok kiképző kurzusa. Javasolja a közoktatási tanács felállítását. Ennek keretében közéleti személyek és arra illetékes politikusok, tudósok dolgozzák ki a közoktatás reformját. Szükség volna a tanárok átképző tanfolyamára is. Felszólaló végül indítványozza, állapítsa meg a Nemzeti Bizottság, hogy Teleki Géza minisztert súlyos felelősség terheli, amiért eddig nem kezdődtek meg az igazoltatások; amiért semmiféle utasítást nem adott, milyen szellemben folyjék a tanítás, amiért nem indította meg a tanárok átképzését, amiért nem gondoskodott a tankönyveknek demokratikus szellemben való átdolgozásáról. Indítványozza, forduljon a B.N.B. a közoktatásügyi miniszterhez, kezdje meg haladéktalanul az igazoltatásokat, távolítsa el a reakciós elemeket, alakítson meg egy közoktatásügyi tanácsot, a Pedagógusok Szakszervezetének bevonásával, amely hirdessen pályázatokat új tankönyvekre; addig is a miniszter gondoskodjék litografált vezérfonalakról, a Pedagógusok Szakszervezetével karöltve kezdje meg a tanárok átképzését, tegye ezt kötelezővé és gondoskodjék megfelelő anyagi alapról. Tehát 2. A szóbanforgó 285/1945. M. E. számú rendeletet a kormány 1945. február 15-én adta ki. A BNB által kiküldött háromtagú bizottság 1945. június 13-án terjesztette be rendelettervezetét a BNB ülésén, melyhez a Közalkalmazottak Szabadszervezete és a VAOSZ részéről módosító javaslat érkezett. A BNB a rendelettervezetet elfogadta és úgy határozott, hogy megküldi az igazságügyminisztériumnak. E kérdéssel kapcsolatban lásd még a 9. sz. iratot.