Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

A krumplicsata. Részlet Vas Zoltán: Hazatérés 1944. című könyvéből 1945. március Amikor az első élelmiszerrel megrakott szállítmányok megérkeztek Budapestre, kezdettől ott álltunk a nagy kérdés előtt: az élelmet miként juttassuk el elsőként a gyermekeknek; a már megalakult főzőhelyeknek. Nem rendelkeztünk semmiféle ló vagy egyéb vontatású közlekedési eszközzel. A villanyáram-ellátás, a villamos megindulása még csak távoli remény volt. A Nyugati pályaudvarról kézikocsikon, talyigákon szállították el a kormánybiztosság által kiutalt élelmet. Emberek cipelték zsákokban a vállukon. Amikor Szabolcsból, Nyíregyházáról tizenegy vagonnal megérkezett az első krumplivonat, és még továbbiakat jeleztek, meg kellett oldani a szállítást. Javasolták: a temetetlen holtak elszállítását végző, villamossíneken közlekedő, keskeny nyomtávú gőzmozdonyt vegyük igénybe. A hozzá csatolt vagonokban szállították ugyanis a mai Corvin Áruházban összegyűjtött tetemeket a közeli Kerepesi temetőbe. Elfogadtam a javaslatot: az élőket részesítsük előnyben a holtakkal szemben. Akkor is, ha a felszabadulás utáni első hónapokbaH csakis a pesti oldalon több mint tizenhétezer temetetlen hullát kellett elszállítani. Nem számítva ide, akiket hozzátartozóik hordagyakon, kézikocsikon vittek a temetőkbe. Igénybe vettük tehát a keskeny nyomtávú gőzmozdonyt, hogy ezzel szállítsuk az élelmet a Nyugati pályaudvarról a különböző közlekedési gócokra: a Nagykörúton a Boráros térig, a Kiskörúton a Kálvin térig, a Váci úton Újpestig, a Rákóczi úton a Keleti pályaudvarig, onnan Zuglóba, a Népszínház utcán át Kőbányára. Mindezt úgy lehetett megvalósítani, hogy a gőzmozdony a mai Marx téri sínekről közvetlenül bejutott a Nyugati pályaudvarra, hogy innen kivontassa az élelmiszerrel megrakott vagonokat. Az akkori villamosvasút részvénytársaság, a BESZKÁRT dolgozóinak segítségével négyszáz méter villamosvágányt kellett lefektetni. Mint Budapest közellátási kormánybiztosának, e néhány száz méter villamosvágány lefektetése volt a legelső, az akkori körülmények között a legnagyobb szervező feladatom. És mint utóbb kiderült, munkám sikerének is legfontosabb feltétele. A BESZKÁRT-osoknak kincseket ígértem: néhány kiló lisztet, zsírt, szalonnát, krumplit — ha negyvennyolc óra alatt megépítik a vágányzatot. Én is csak ennek a feladatnak éltem. Szereztem szovjet katonai autókat, hordattam a szükséges anyagokat. Éjjel karbidfénynél dolgoztak. Negyvennyolc óra alatt a BESZKÁRTosok összekötötték a vasúti és villamos hálózatot. Elindulhatott az első krumplivonat. Megalakult ekkorra már az egységes ifjúsági szervezet, a MADISZ. Kértem ennek vezetőit, adjanak negyven megbízható fiatalt a krumpli árusításához. Elmondottam nekik a feladatukat. Felültek a gőzmozdonyos vonatra, a krumplivagonok tetejére, és hangos énekszóval juttatták el a krumplit az előre kijelölt árusító helyekre. Akkoriban így mondották: azok, akik megélték, máig arról írnak: valósággal csodaként tapasztalták, amikor a gőzmozdonyról a főváros különböző pontjain