Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

Bevezetés

Ideiglenes Nemzeti Kormány Budapestre költözéséig annak jogkörét is betöltötte. Növelte a BNB tekintélyét, hogy tevékenységének első korszakában a pártok magas szintű vezetői résztvettek munkájában. A nemzeti bizottságok működésének alapját az antifasiszta koalíció képezte, következetesen munkálkodtak a fasizmus, az ellenforradalmi korszak maradványainak felszámolásán. A budapesti nemzeti bizottságokban a forradalmi erők voltak túlsúlyban, a meghatározó szerepet bennük az élet megindításában legaktívabban résztvevő munkáspártok játszották. A budapesti munkásság súlyát fejezte ki az is, hogy az országos gyakorlattól eltérően a fővárosi nemzeti bizottságokban a szakszervezetek képviselői is helyet kaptak. A nemzeti bizottságok aktivitása az első hónapok után csökkent, a központi hatalom szükségszerű megerősödése, a közigazgatás újjászervezése szűkítette működési területüket, a koalíciós harcok kiéleződése, szerepük és jövőjük tisztázatlansága végső kimenetelében teljes elsorvadásukhoz, majd megszűnésükhöz vezetett. Az ország egészének felszabadulása, a kormány Budapestre költözése, a közigazgatás újjászervezése szükségessé tette a fővárosban is a városvezetés rendszerének teljes kiépítését. 1945. május 16-án ült össze Budapest ideiglenes törvényhatósági bizottsága, amelynek élén munkáspárti vezetés állt. A bizottság elnöke Szakasits Árpád, a polgármester pedig Vas Zoltán, a főváros volt közellátási kormánybiztosa lett, aki nagy érdemeket szerzett Budapest lakosságának az éhhaláltól való megmentésében. Az ideiglenes törvényhatósági bizottság, illetve az általa megbízott városvezetés eredményesen folytatta a főváros újjáépítésének munkáját. Városunk 1945. utáni történetébe a szovjet hadsereg beírta a nevét. Nemcsak mint felszabadítóra emlékezünk, hanem mindarra az erkölcsi-anyagi támogatásra is, amely az újjászületés e nehéz hónapjaiban számos területen megnyilvánult. A harctéri tevékenységről és az egyszerű hétköznapi életről — a dolog természeténél fogva — viszonylag kevés dokumentum keletkezett, így a szovjet hadseregnek jóformán csak az éhező lakosság számára juttatott élelmiszersegélyére, a kettészakított fővárosnak pontonhidakkal történő összekötésére vonatkozóan tudtunk forrásanyagot összegyűjteni. Ezért még megközelitő mértékben sem ábrázolhattuk azt a segítséget, amelyet a szovjet hadsereg a gyárak termelésének megindításában, a közrend biztosításában, a közigazgatás, a kulturális élet megszervezésében Budapestnek nyújtott. Kötetünk második fejezete az 1945. októberében megtartott fővárosi törvényhatósági (községi) választásokkal, illetve annak előkészítésével kezdődik. A választásnak — országos jelentősége mellett — feladata volt, hogy az addigi ideiglenes városvezető testület helyébe demokratikusan megválasztott törvényhatósági bizottság kerüljön. A törvényhatósági választások hűen tükrözték a felszabadulás után megnövekedett politikai aktivitást. Az 1945. szeptemberében elfogadott választójogi törvény értelmében Budapest lakosságának 72,8%-a rendelkezett szavazati joggal, akiknek 91,2%-a élt e jogával. 1935-ben, az ellenforradalmi korszak utolsó törvényhatósági választása alkalmával a főváros lakosságának mindössze 27,9%-a kapott jogot a választáson való részvételre, akiknek 76,9%-a jelent meg a szavazóhelyiségekben. Az 1945. őszi fővárosi községi választásokon a két munkáspárt közös listán indult és megkapta a leadott szavazatok 43%-át, alig maradva el az 50,2%-os szavazati többséggel rendelkező Kisgazdapárttól. A törvényhatósági választások eredménye megmutatta, hogy a munkáspártok, elsősorban a Magyar Kommunista Párt az ellen-