Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

Újjáépítettük a fasiszta hordák által elpusztított iparunkat és a tervszerű gazdálkodás útjára léptünk. Termelésünk állandóan és gyors ütemben emelkedik. 1949 első felében 27%-kal többet termeltünk, mint 1948 első felében és ezzel iparunk termelési színvonala 30%-kal felülmúlta az 1938. évit. Csaknem teljesen eltűnt a munkanélküliség és egyre több szakmában tapasztalható, hogy hiány van munkásokban, főleg szakmunkásokban. A termelésben elért sikerekért az elsők közt illeti elismerés az ország első nagy ipari központja, Nagybudapest dolgozóit. A termelésnél is jelentékenyebb mértékben emelkedett a dolgozók életszínvonala. A jegyrendszer lényegében megszűnt. A munkások életkörülményei ma jobbak, mint 1938-ban. Megszüntettük azt az igazságtalanságot, hogy a nők ugyanazért a munkáért kisebb bért kaptak, mint a férfiak. Közép- és főiskoláinkon egyre nagyobb számban a munkások és a dolgozó parasztok fiai tanulnak. Biztosítjuk a munkások rendszeres pihenését és üdülését. Megteremtettük a feltételeit annak, hogy népünk anyagilag és kulturálisan messze mai színvonala fölé emelkedjék. Eredményeinkkel nőnek feladataink. Hároméves tervünk befejezéséhez közeledünk, január 1-én megkezdjük első öt éves tervünk megvalósítását. Ennek keretében nagy lépéssel megyünk előbbre a szocializmus építésében: lerakjuk és megszilárdítjuk a szocializmus gazdasági alapjait. A szocializmus építésében döntő jelentőségű a munka termelékenységének emelése. Nagy tanítónk, Lenin szavai szerint: „a munka termelékenysége, ez végeredményben az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog. A kapitalizmus a munka termelékenységének olyan fokát hozta létre, aminőt a feudalizmus nem ismert. A kapitalizmust az győzheti le véglegesen és az is fogja véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységét hozza létre." A termelékenység emelésének követelménye azt jelenti, hogy az egy-egy munkásra eső termelésnek hónapról-hónapra, évnegyedről évnegyedre emelkednie kell. Ez elérhető részben azáltal, hogy a munkás egyre jobban elsajátítja a termelés fogásait, egyre inkább mesterévé válik szakmájának, részben azáltal, hogy egyre tökéletesebb gépekkel és szerszámokkal, egyre jobban megszervezett munkán dolgozik. A gép, a szerszám, a munka szervezettsége valóban állandóan javul. Ennek ellenére a munka termelékenysége az iparban az utóbbi időben csökkent. így, míg 1949 második negyedében az ipari termelés 7,5%-kal emelkedett az első negyedhez képest, a dolgozó munkások száma 8,1%-kal, a kifizetett bér összege pedig 10%-kal nőtt. Tehát nőtt a termelés, de kisebb mértékben, mint a termelésben dolgozó munkások száma, vagyis csökkent az egy-egy munkásra eső termelés. A kifizetett munkabérek emelkedése egyharmaddal nagyobb volt, mint a termelés emelkedése és egynegyeddel nagyobb, mint a munkáslétszám emelkedése. Tehát egy-egy munkás átlag kevesebbet termelt 1949 második negyedében, mint az elsőben, de ugyanakkor nagyobb bért kapott. A 100 forint munkabérre eső termelési érték 1949 második negyedében 4,5%-kal esett az elsőhöz képest. A helyzet egyes iparágakban, így a vas- és gépiparban lényegesen rosszabb az átlagnál és júliusban a második évnegyedhez képest is erősen rosszabbodott. A 100 forint munkabérre eső termelési érték az 1949 februári 461 forintról, júliusban 382 forintra, tehát több, mint 17%kal esett vissza. Vannak minden szakmában üzemek, melyek jól dolgoztak, emelték a termelést és csökkentették az önköltséget, de vannak minden szakmában olyan üzemek is, ahol a kép még sokkal szomorúbb, mint az idézett számok mutatják.