Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

a munkásosztály fiai egyre nagyobb számban foglalják el az ország életében őket megillető helyeket. Bizonyos vagyok abban, hogy az állami, társadalmi és gazdasági élet más posztjaira is még nagyszámban fognak kerülni a magyar munkásosztály legjobbjai. Ebből egyesek azt a következtetést vonják le, hogy a régi szakemberekre, a régi tisztviselőkre többé már nem lesz szükség. Ezt a véleményt elsősorban a magyar nép ellenségei terjesztik, akik így szeretnék szembeállítani a munkásosztályt segítőjével, a haladó értelmiséggel. A munkásosztály fiainak vezető pozíciókba állítása segíteni fog abban, hogy a szakemberek, a régi tisztviselők megtanulják tőlünk, hogyan kell a magyar népért új módon küzdeni. A most következő időkben még fokozottabban lesz szükség arra, hogy a közigazgatásban és a városi közigazgatásban is megtanuljunk új módon dolgozni és vezetni. A régi munkamódszerek felülvizsgálatát tovább kell folytatni és a lélektelen, bürokratikus módszereket méginkább ki kell küszöbölni, helyükbe emberséges, a nép iránti szeretettel teli munkamódszereket kell alkalmazni. Véleményem szerint a Városháza vezető tisztviselőinek általában megvannak az adottságai ehhez, ezeket az adottságokat azonban tovább kell fejleszteni. Pártom és a t. Közgyűlés bizalmát, amellyel engem erre a fontos posztra helyezett, arra fogom felhasználni, hogy a Városháza jószándékú vezető és beosztott tisztviselőivel együtt a bürokrácia kiküszöbölésével és az újfajta közigazgatás meghonosításával kialakítsuk és továbbfejlesszük az új munkamódszereket. A magyar munkásosztály a gyárakban lelkesen, önfeláldozóan dolgozik. Azon gondolkozik, hogyan lehetne még jobban, még eredményesebben dolgozni. Önzetlenül segít társainak a jobb munkamódszerek kidolgozásával: töpreng, hogyan tudna a dolgozó népnek még többet adni. Eddigi posztomon, a Ganz Vagongyárban ennek napról-napra tanúja voltam. Tanúja voltam a munkásság áldozatkészségének, tanúja voltam annak, hogy a munkásság és a haladó értelmiség összefogásából milyen nagy eredmények születhetnek. Előttünk, a Városháza vezető tisztviselői előtt, hatalmas feladatok állanak. Pártunk célul tűzte ki, hogy 1950 január 1-ére megvalósítja a pestkörnyéki dolgozók százezreinek régi vágyát: Nagy-Budapestet. (Nagy taps.) A régi városvezetők fél évszázadon keresztül fecsegtek és vitatkoztak azon, hogyan lehet elodázni az élet által felvetett kérdést, Nagy-Budapest megvalósítását. Fél évszázadon keresztül nem mertek és nem tudtak e problémához hozzányúlni. Nem merték és nem tudták NagyBudapestet megvalósítani, mert féltek a magyar munkásosztály hatalmas seregének, a nagybudapesti munkásságnak összeolvadásától. Féltek attól, hogy hatalmukat a magyar munkásosztály ilyen módon méginkább veszélyeztetni fogja. Pártunk hónapok óta előkészítő munkát végez, hogy Nagy-Budapestet a jövő év elejére megvalósíthassuk és a magam részéről örülök, hogy ebbe a munkába bekapcsolódhatom, mert hiszen mint elővárosban lakó ember, magam is napról-napra érzem e széttagoltság hatásait. Bizonyos, hogy Nagy-Budapest megteremtése nagy könnyebbséget fog jelenteni a fővárosi dolgozók százezreinek. A főváros hatalmas anyagi ereje, képzett szakembereinek ezrei, kialakult közigazgatási gyakorlata feltétlenül éreztetni fogja hatását és fel fogja emelni a pestkörnyéki dolgozók mindennapi életét. A pestkörnyéki munkások, dolgozók megérdemlik azt, hogy minden erővel támogassuk őket, hiszen mindennapi munkájukkal, erőfeszítésükkel maguk is nagyban hozzájárultak országunk jólétének megindításához. (Taps.)