Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

ezt a helyzetet kihasználva felingerelte Nidosit J. Balogh Mihály ellen és 1944. dec. 31-én, mikor J. Balogh ismét rögtöni kivégzést akart, Tál Lajos terhelt ezt megtagadta, megakadályozta és az esetet Nidosinak jelentve sikerült elérnie azt, hogy Nidosi Baloghot elfogatta és helyébe Tál Lajos terheltet ültette. Tál Lajos terhelt a Balogh Mihály által megkezdett munkát bizonyos fokig megfontoltabban, nem mindig oly radikálisan, de feltétlenül módszeresen és még fokozottabb mértékben folytatta. Fegyveres nyomozócsoportja feletti rendelkezéssel magának teljes uralmi helyzetet teremtett és sok vonatkozásban függetlenítette magát Nidositól, sőt annak sok esetben ellene is szegült. (Lőcs Ákosnak Nidosi ügyben 47. okt. 17-én tett rendőrségi vallomása.) Ez az ellenszegülés főképpen azon a vonalon mozgott, hogy Tál Lajos terhelt a fosztogatásból származó értékek elszámolása terén megcsalta Nidosit és igyekezett minél többet a saját számlájára felkutatni és megszerezni. E célból elfogott üldözöttekből egy kitűnően működő besúgó hálózatot szervezett (Balázs Sándor, Stern Jenő, Frisch Márton). Besúgói igyekeztek az elfogott üldözöttek bizalmába férkőzni és azoktól hitegetéssel, ígérgetéssel és fenyegetéssel kitudni, hogy van-e értékük elrejtve valahol. Amennyiben valakinél Tál Lajos terhelt besúgói adatai alapján vagy egyéb módon értékeket sejtett meg, azokat külön vallatásnak vetette alá, mely mindenkor a legbrutálisabb bántalmazásokból állott. Volt rá eset, hogy amennyiben valaki értékeit könnyen felfedte és azokat Tál Lajos terhelt kezére adta, annak Tál Lajos megkegyelmezett, sőt voltak olyanok is, akiket ilyen alapon szabadon bocsátott. (Andrejkovics Béla vallomása.) Legtöbbjüket azonban, miután értékeiket kínzások útján megszerezte, kivégeztette, illetőleg kivégezte. A Tál Lajos terhelt és csoportja által véghezvitt kínzásoknak és kivégzéseknek természetesen igen kevés számú olyan tanúja volt a nyomozás során fellelhető, akik különösen más személyek megkínzására, illetőleg a kivégzésekben részt vettek személyére vonatkozólag közvetlen tapasztalaton alapuló bizonyítékokat tudnak nyújtani. A kínzások legtöbbnyire elkülönítve Tál Lajos terhelt szobájában történtek. A kivégzéseket pedig igen alaposan végezték. Azok a szemtanúk, akik szabad mozgásuk folytán ezekről az eseményekről részletesen vallomást tudnának tenni, legnagyobb részt maguk is részesei voltak az embertelen cselekményeknek és így vallomásukban nagyon óvatosak, mert félnek, hogy saját személyüket is terhelhetnék, vagy a viszonosság alapján rájuk is terhelő vallomás hangzanék el, részben pedig már tetteikért elnyerték méltó büntetésüket. Az egyes nagyobb csoportos kivégzésekből azonban néhány személy mégis csodálatos módon életben maradt. így a Jókai u. 1-ből elhurcoltak és kivégzésre kiszemeltek közül véletlen folytán megmenekült Gáti György és Gáti István, a Gerlóczy utcai kivégzésből életben maradt Kőnig Imre, Danzinger Dávidné. Kétségtelen, hogy Tál Lajos terhelt bizonyos esetekben „kegyelmet" gyakorolt egyes üldözöttekkel, azonban tetteiből nyilvánvaló, hogy ezt csak pillanatnyi kedélyhullámzásában és legtöbb esetben a megszerezni sikerült értékek feletti örömében tette. Az is kétségtelen, hogy beosztottjainak egyes túlkapásait a szadista kínzások terén időnként meggátolta. Ilyen eset volt pl. mikor az Ocsi nevezetű nyilas pártszolgálatos egy üldözött asszony arany fogait harapófogóval akarta kitépni és ezt terhelt megtiltotta. Azonban nem tiltotta meg, sőt elősegítette és maga is gyakorolta a behozott üldözöttek módszeres vallatását, amely minden esetben azok brutális bántalmazásából állott. Pártszolgálatosai felett a legteljesebb hatalmat gyakorolta és őket szigorú fegyelem alatt tartotta. Erre utal legjobban az, hogy mikor a Szórádi