Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

mutatkoztak. Szervezetünk sokat foglalkozott a tagok érdekvédelmi ügyeivel, de a tagok politikai nevelését, öntudatosítását elhanyagolta. Természetesen együttjárt ezzel, hogy pártunk városházi szervezete nem tudta betölteni hivatását, nem tudta a pártunkhoz tartozó tisztviselőket szervezetten mozgósítani a hivatali munka jobbátételére, a bürokrácia, a korrupció és a protekcionizmus tervszerűen határozott kiirtására, a hivatali munkát gátló kísérletek, a szándékos aktatologatások, a szabotázsok és a sikkasztások leleplezésére. Párttagjaink jórésze munkahelyén külön-külön természetesen kivette részét ebből a munkából, a nemzeti parasztpárti fővárosi alkalmazottak tehát jószándékú demokratáknak bizonyultak. Ez a ténykedésük azonban egyéni becsületérzésükön és munkakészségükön alapult, a párt városházi szervezete nem fejtett ki nevelő hatást ezen a téren. A volt jobboldali szociáldemokrata városházi vezetők is hibásak voltak persze ebben. Ténykedésükkel azt a látszatot keltették a széles rétegek előtt, hogy a pártok szerepe itt a Városházán: a torzsalkodás, a személyi érdekvédelem és a pozícióhajhászás. A torzsalkodásból adódott azután, hogy városházi pártszervezetünk vezetősége, valamint a Magyar Dolgozók Pártja és a Független Kisgazdapárt között nem alakult ki szilárd politikai alapon nyugvó baráti kapcsolat, hanem az érintkezés csupán egyes személyi kérdések megtárgyalására terjedt ki. Éppen ez az, ami ezt a látszólag belső pártügyet általános érdekű demokratikus üggyé teszi. A fővárosi alkalmazottak jórésze tömörül a Magyar Dolgozók Pártja, a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt szervezeteibe. Valamennyi párt városházi vezetőségének és ezen túlmenőleg valamennyi párttagnak a figyelmét fel kell hívni arra, hogy a pártok városházi szervezeteinek működése nem válhat öncélúvá. Ez a működés is csak arra irányulhat, hogy a pártcélokon túlmenőleg az egész demokrácia fejlődését, dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését szolgálja. Ez pedig csak akkor érhető el, ha az egyes városházi pártok vezetői párttagjaikat szervezetten nevelik jobb demokratákká, jobb munkásokká, jobb tisztviselőkké; ha nevelőmunkájuk nemcsak nem gátolja, hanem egyenesen megkívánja és elősegíti a szakmunka még lelkiismeretesebb elvégzését és ezzel közigazgatásunk megjavítását. A Nemzeti Parasztpárt törvényhatósági csoportja már régen észrevette, hogy városházi szervezetünkben nem végzik eléggé komolyan ezt a munkát. Még inkább növelte a hibák javításának szükségességét, hogy 1947 végén és 1948 elején ismét sokan csatlakoztak hozzánk. Ezek nevelése érdekében 1948 tavaszán maga a törvényhatósági csoport rendezett előadássorozatot, egyúttal figyelmeztette a városházi szervezet vezetőit a hiányosságokra. A hibák azonban ennek ellenére sem tűntek el. Pártunk országos vezetőségének szeptember 14-i határozata alapján nagybudapesti összvezetőségünk foglalkozott a közigazgatásban dolgozó párttagjaink ügyével. Ennek alapján nagybudapesti központi titkárságunk megindította az alkalmazottak felülvizsgálatát. Törvényhatósági csoportunk jelentése alapján azután a párt nagybudapesti intézőbizottsága október 12-én felfüggesztette a vezetőség működését. A határozat nyilvánosságra hozatalával kettős a célunk: egyrészt figyelmeztetni akarjuk valamennyi parasztpárti tagtársunkat, hogy az öncélú pártoskodásnak helye nincsen, hogy városházi vezetőségünk munkájának csak akkor van haszna, ha a reáháruló politikai és szervezési munkát hiánytalanul elvégzi, hiszen ezenkívül a