Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

a legjobb hiszemű ember is, önkénytelenül ezzel az ízlésbeli igénnyel ül be, viszont ehhez az igényhez képest egy teljesen másfajta filmet lát, amikor szovjet filmet vetítenek — de régi ízlése szerint ítéli meg a filmet. Ugyanilyen hiba volna a most kialakuló önkormányzatot a régi önkormányzatok igényei szerint megjelölni. Nem akarom most érinteni azt a sokat vitatott kérdést, hogy tulajdonképpen milyen is volt az a bizonyos kialakult önkormányzat nemcsak Magyarországon, hanem a többi országban is, ahol a kormányzat végül is különféle tényezőket állított az önkormányzatok fölé. Nem akarom érinteni azt a kérdést, hogy milyen volt Magyarországon az a városi önkormányzat, amely a kerületekig már nem ért el, amely nem alkotott önkormányzatot kerületi, illetőleg járási vonatkozásban, és így a községek életét alapjában véve a kormányhatalmat képviselő főszolgabírótól tette döntő módon függővé; a főszolgabírótól, aki bírójelölési és egész sereg más ilyen ténykedésében a községek életének is korlátlan ura volt, ezen az úgynevezett önkormányzaton belül. Mondom, nem vitatom ezeket a kérdéseket, inkább csak arra akarok rámutatni, hogy a polgári demokráciában, vagy a polgári demokráciához bizonyos mértékben hasonlító feudális rendszerben, mint amilyen nálunk is volt, két fontos kritérium bizonyította az önkormányzat meglétét. Az egyik: ha az önkormányzat szabadon választotta vezetőit és szabadon döntött ügyeiről. Ez tudomásom szerint most sem szűnt meg; az önkormányzat szabadon választja vezetőit, hiszen a vezetők választása továbbra is a törvényhatósági közgyűlés elé tartozik. A másik: a pénzügyi önkormányzat, amelyre Kabakovits bizottsági tag úr rámutatott. Hogy ez a kritérium mennyiben döntő ismérve nem a polgári demokráciákban kialakult önkormányzatnak, hanem az önkormányzatnak álalában véve, ha van ilyen, de pláne a népi demokráciában kialakult önkormányzatnak: az természetesen tökéletesen más kérdés. Csak utalok arra, hogy a mi helyzetünk lényegében alig változott meg, hiszen az állam vetette ki az adókat és mi bizonyos százalékos részesedést kaptunk, amelynek nagyságában évenként állapodtunk meg a kormánnyal. A mostani változás annyi, hogy most a költségvetés nagyságában állapodunk meg előzetesen az államhatalommal és a költségvetéshez szükséges összegeket éppen úgy megkapjuk, mint annakidején a százalékos részesedést. Mi tehát a különbség? A pénztárból eddig elvitték a pénzt, de levonták a 25%-ot. Lényegében tehát az történt, hogy a költségvetés tételeit eddig is egy tervgazdálkodás szempontjainak megfelelően állítottuk be. Most pedig elviszik tőlünk a pénzt, de azután visszakerülnek a szükséges kiadások, így tehát egyszerűen csak egy ilyesfajta mozgás beiktatásáról van szó. De ettől függetlenül: egy olyan társadalomban, amelynek alapja a pénzgazdálkodás és a pénzrendszer, ott a pénzügyi önkormányzat természetesen hozzátartozik az önkormányzat ismérvéhez. Ahol pedig nem a pénzgazdálkodás az alapja a társadalomnak — mint ahogyan a népi demokráciában nem az —, ahol tehát nem a pénzgazdálkodás az értékmérő, az ultima ratio, mint a kapitalista rendszerben, ott kérdéses, hogy a pénzügyi önkormányzatnak hozzá kell-e tartoznia az önkormányzathoz? Nagyon sokat lehetne erről beszélni, de az én megítélésem szerint nem tartozik hozzá. Az a forma, amelyben az adók eddig befolytak, már a kapitalista rendszer által előírt követelményeknek sem felelt meg, hiszen a városnak már nem volt önálló adóztatási joga, hanem csak bizonyos állami adóknak bizonyos százalékát kapta. Ha megnézzük, hogy a pótadók állandó kivetése és a közigazgatás vezetőinek új