Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)
csoló feladat; ugyanígy parancsoló feladat egy olyan újszellemű tisztviselői és dolgozói gárdának a megteremtése, amely a népi demokrácia szellemében a főváros valamennyi dolgozójával, minden demokratikus gondolkodású emberrel együtt halad előre a népi demokráciáért vívott küzdelemben. Ilyen értelemben fogjuk fel a magunk hivatását és így küzdünk azoknak a céloknak az eléréséért, amelyek az egységes magyar nemzetnek a céljai. Ehhez a munkához kérjük a törvényhatóság támogatását és a felhatalmazás megadását. (Nagy taps.) Fővárosi Közlöny 1948. 28. sz. 137. A Székesfővárosi Statisztikai Hivatal tanulmánya a budapesti gyárak kulturális viszonyairól 1948. június Budapest kulturális életében egyre nagyobb szerepet játszanak az üzemek kulturális megnyilatkozásai. A székesfővárosi statisztikai hivatal vizsgálat tárgyává tette a budapesti nagyüzemek belső kulturális életét. 1947 elején a húsz főnél több munkást foglalkoztató 494 üzemnek kérdőívet küldött ki a cél érdekében. A Munkás Kultúrszövetség (ma a Szakszervezeti Tanács kulturális osztálya) igyekezett a felszabadulás után minden üzemben kultúrgárdát toborozni, színjátszó csoportokat, énekkarokat és zenekarokat szervezni. Ezt a nehéz, áldozatos munkát, mint adatfelvételünk bizonyítja, siker koronázta. Az 1947. év végén a 494 nagyüzem közül: kultúrgárdája volt 215-nek színjátszó csoportja volt 166-nak énekkara volt 109-nek zenekara volt 52-nek Különösen a nagyobb üzemekben indult meg nagy erővel ezeknek az alakulatoknak a szervezése. így a 200-n ál több munkást foglalkoztató 110 üzem közül csupán 14-nek nem volt kultúrgárdája és 23-nak nem volt színjátszó csoportja. Az énekkar és a zenekar jellegénél fogva a nagyobb üzemek jellemző kulturális alakulata, de gyakran előfordul a kisebb üzemekben is. 109 üzemi énekkarban összesen 3320 egyén szolgálja a zenekultúrát, vagyis egy-egy kórus átlagos taglétszáma 30 fő. Ettől az átlagtól mindkét irányban természetesen nagy az eltérés; a kisüzemi kamarakórusokat kiegyensúlyozzák az országos nevű nagykórusok, mint pl. a MÁVAG „Acélhang" dalárda, vagy a BHÉV Liszt Ferenc kórus. Az üzemekben a kulturális csoportok igen tevékeny munkát fejtenek ki.