Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)
Azok a változások tehát, amelyek állami és fővárosi feladatok egymáshoz való viszonylatában történtek, mindenkor a magyar nemzetgazdaság eminens érdekeiből és helyes szempontjaiból adódtak. Mi úgy éreztük, hogy nem volt győztes állam és legyőzött főváros, vagy pedig győztes főváros, illetőleg legyőzött állam egy-egy küzdelemben, vagy egy-egy folyamatban, amely ily módon lezajlott. Annál kevésbé éreztük ezt, mert a cél csak egy volt: hogy a küzdelemnek egy győztese legyen: a magyar nép, amelynek életét előbbre akarjuk vinni. Ha most visszatekintünk költségvetési évünknek eddig letelt időszakára, azt hiszem jogos elégtétellel elmondhatjuk, hogy a főváros mindenben együtt tartott azzal a fejlődéssel, amely a magyar életben végbement és — ellentétben az elmúlt idők fővárosaival — nem voltunk idegen test, hanem a magyar nemzet testéből szervesen kinövő főváros. (Taps.) Gazdálkodásunk és helyzetünk nehéz periódusokon ment keresztül. A törvényhatósági bizottság közgyűlésének tagjai bizonyára emlékeznek a rossz termés következtében bekövetkezett őszi nehézségekre, amikor gazdasági értekezleteken 10 — tehát egy új szerven és új intézményen — keresztül akartuk az adott nehézségek között a főváros gazdálkodásának tervszerűségét biztosítani. Arra törekedtünk, hogy minél egységesebb üzemi politikát tudjunk folytatni; a deficites üzemek deficitjét minél inkább el tudjuk tüntetni; hogy gazdálkodásunk mindenkor lépést tartson a sokszor havonta változó helyzettel, azokon a szabályozásokon keresztül, amelyek rendeleti formában minden hónapban megtörténtek; hogy a hibaforrásokat a gazdálkodásban mindenkor rugalmasan, előítéletektől mentesen keressük meg; hogy megindítsuk a racionalizálást, hogy megszervezzük a tervhivatalt; 11 hogy elérjük a kormánnyal való tárgyalások folyamán és majd végrehajtsuk a státusrendezést; hogy megteremtsük egy egységes fővárosi kultúrpolitika alapjait; és hogy köztudatba vigyünk olyan feladatokat, amelyeket saját erőinkből nem vagyunk képesek megoldani, de amelyeknek a köztudatba vitele és sürgetése eminens érdeke volt Budapest és az egész ország közönségének. Ilyen volt a lakáskérdés felvetése és a romeltakarítás problémájának a kormányhatóságokkal való letárgyalása. Törekedtünk arra, hogy intézményeinknek és üzemeinknek egymáshoz való viszonyát minél teljesebb mértékben szabályozzuk, szociálpolitikánkat erősítsük és közlekedésünket fejlesszük. Ez a munka természetesen nem volt hibátlan és adódtak benne olyan periódusok, amikor azok a hibák, amelyeket a gazdálkodás során elkövettünk, kihathattak a főváros életére. De világos, hogy mindenkor igyekeztünk a feladatokat jól felismerni és helyesen megoldani. Tény, hogy ebben a küzdelemben mindenkor mellettünk állott a tisztulási folyamaton keresztülment törvényhatósági bizottságnak szinte az 10. 1947. szeptember 29-én adta ki a polgármester 66.157/1947-VI. számú rendeletét a főváros gazdálkodásának fokozottabb ellenőrzéséről és az ún. gazdasági értekezlet rendszeresítéséről. A gazdasági értekezlet elnöke a polgármester volt és itt döntöttek a fővárost érintő gazdasági ügyekben. 1948 folyamán az értekezlet működési körét a fontosabb és elvi jelentőségű ügyekben való döntésre szűkítették. 11. 1947. november 27-én adta ki a polgármester a fővárosi tervmegbízott és helyettesének kijelölésére vonatkozó rendeletét. A rendelet alapján létrehozott tervcsoport a XII. ügyosztály keretén belül működött. Nagy-Budapest megvalósulása, a három- és ötéves tervek munkálatai szükségessé tették a Fővárosi Tervhivatal létrehozását. Erre vonatkozóan lásd a 156. számú iratot.
