Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

tőfit, Kossuthot, Táncsicsot és többieket kellőképpen értékelik és a jelenben pedig megismerik és megbecsülik az újjáépítőket, élmunkásokat, a munka hőseit. Olyan iskolákban akarja látni a magyar dolgozó gyermekét, ahol az a jelszó, hogy tanulj többet, hogy hasznos tagja légy nemzetednek és majdan dolgozz többet a magyar testvéreidért. A IX. ker. Nemzeti Bizottság a leghatározottabban elítéli a katolikus egyház reakciós köreinek hamis és a reakciót szolgáló vádjait, amellyel az iskolák államosítását a vallás elleni cselekedetnek minősíti. Ugyanakkor a kormányzatunknak az államosításra vonatkozó terveit a legmesszebbmenőleg támogatja. A Nemzeti Bizottság felhívja a kerület demokratikus polgárságát, hogy ebben a küzdelemben álljon a kormány mögé, mert csak így biztosítható, hogy gyermekeink nevelése demokratikus alapokon nyugodjon. IX. ker. Nemzeti Bizottság OSZK Aprónyomtatványtár. 134. b) Részletek az egyházi iskolák államosításával kapcsolatos megmozdulásokról készített kerületi elöljárói jelentésekből 1948. június 14—21. XI. kerület: Az elmúlt hét folyamán a Kruspér u. 8. szám alatti üzlethelyiségben levő kápolnában, pénteken, jún. 11-én este 7 órakor a litánián váratlanul megjelent Mindszenty József hercegprímás. Körülbelül 200 főnyi tömeg gyűlt össze, javarészben idősebb férfiak, de főleg nők. A hercegprímás kb. 6—8 percig tartózkodott ott, rövid beszédet mondott. Beszédében megemlítette, hogy nehéz időket él a katholikus egyház és kitartásra, türelemre buzdította a hívőket. Közvetlen a beszéd után 10 perccel a Magyar Dolgozók Pártjának XI. ker. szervezete a szomszédos házban (amelynek tágas udvara van) röpgyűlést szervezett meg, ahová sikerült a litánián részt vevőknek egy részét is bevinni, ahol egy kitűnő előadó: Kiss Józsefné ismertette az állam álláspontját az egyházzal szemben és Mindszenty megjelenésének hatását — véleményem szerint — a hallgatóságra közömbösíteni. 1948. június 13-án este 6—7 óra között 7—8000 főnyi tömeg gyűlt össze a Szent Gellért téren és környékén a Szikla kápolnánál. Annak ellenére, hogy a kerületekben levő templomokban a délelőtti miséken az összes papok kihirdették, hogy Mindszenty nem fog megjelenni, mégis nagy tömeg verődött össze. A tömeg nemcsak a XI. kerületi lakosokból, hanem megfigyelésem szerint más kerületekből, sőt a megfigyelő beszélt olyan emberrel, aki Pestszenterzsébetről, a másik pedig Rákospalotáról jött be. A rendőrség a tömeget igen udvariasan és simán szétoszlatta, kisebb jelentéktelen viták (politikai) voltak, nagyobb, jelentősebb ellenállásra nem került sor.