Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)
éltem, és itt bejelenteni kívánom, hogy dacára annak, hogy 1937-ben megnősültem és feleségemtől kisfiam is született, és jogerősen elválva nem voltam, mégegyszer megnősültem és egy Ernust Adrienn nevű nőt vettem el feleségül, akivel azután az ostrom után többé nem találkoztam. Emlékezetem szerint 1945. február 12-én az esti órákban egy kitörő ékkel az alagút óvóhelyéről indulva a Fő utcán át a Széna térre érkeztem ki, hol a szovjet csapatok ellentámadása szétvert bennünket és ekkor én visszamentem a Kapás utcai nyilasházba, ahol február 15-én civilbe átöltözve fogságba estem. 5 Ezen ék kitörését nem én, hanem egy általam ismeretlen személyű német katonatiszt vezette, én csak a törzskarommal együtt egy kisebb pártszolgálatos csoportot vezettem, mely csoport a harcokba lényegesen nem avatkozott bele. Határozottan tagadom azt, hogy én saját személyemben emberek törvénytelen kivégzését hajtottam volna végre, azonban előfordulhatott az, hogy emberek bántalmazását saját kezűleg hajtottam végre, bár ilyen esetre határozottan nem emlékszem. Különös tekintettel vagyok az előttem ismertetett jegyzőkönyvnek azon részére, mely szerint egy szökött hungarista légióst saját kezűleg lőttem volna agyon. Elismerem azt, hogy a főkerületben a Városháza utca 14-ben működő nyomozócsoport Thál Lajos vezetésével utasításaimra működött és azok működéséről nekem jelentést küldtek. Itt hozzáfűzni kívánom azt, hogy a Budapesten székelő különböző helyeken elhelyezett nyilas fegyveres alakulatok végzett munkájukat nekem állandóan jelentették, így munkájukról informálódva voltam. Feltett kérdésre előadom, hogy megfelel az igazságnak az, hogy 1945. január 7-én a Városparancsnokságon voltam, aminek az volt az indító oka, hogy Csipkés meglevő alakulatait kívántam harcbavetni. Azonkívül értesítések futottak be arról, hogy Csipkéséknél nem mennek rendben a dolgok, és ezt kívántam kivizsgálni. Megfelel a valóságnak az, hogy ekkor a Váp.-on az egybegyűlt katonai személyek előtt beszédet tartottam, amely beszéd alkalmával a felkoncolási rendeletet magyaráztam el az összegyűlt katonáknak. A felkoncolási rendeletet tartalmazó részt a kihallgatásomat végző rendőrtisztek felolvasták és ismertették és azt teljes mértékben magaménak ismerem el. Határozottan tagadom, hogy a budapesti összekötő hidak felrobbantásában szerepem lett volna, tekintettel arra, hogy a hidak felrobbantását a német parancsnokság rendelte el és nekem abban semmi szerepem nem volt. Megfelel a valóságnak az, hogy rendelkeztem olyan erősségű karhatalom felett, hogy a hídrobbantást megakadályozhattam volna, azonban a hadihelyzet következtében magam is szükségesnek tartottam a hidak felrobbantását. Feltett kérdésre válaszolva előadom, hogy nem emlékszem, hogy Kabók Lajos szoc. dem. képviselő meggyilkolására 6 én adtam utasítást, ami nem is csodálatos az elmúlt 3 év távlatából, másrészt az események annyira torlódtak körülöttem, hogy ilyen, aránylag kisebb jelentőségű dolgokra, nem is emlékezem vissza. 5. Nidosi Imre szovjet fogságba került és onnan hozták haza. 6. Kabók Lajos, szociáldemokrata országgyűlési képviselőt Karácsony Sándorral és a vasasszakszervezet más vezetőivel együtt 1944. november 28-án fogták el a nyilasok és mindkettőjüket elpusztították. Haláluk pontos körülményeiről a tanúként kihallgatott Haimann János és Schmarilla Géza szakszervezeti vezetők — akiket Kabókékkal együtt fogtak el — sem tudtak pontos felvilágosítást adni.
