Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

Demokráciánk életének első állomása: a felszabadulás után az élet ütemének helyreállítása volt. Második állomása: a politikai demokrácia megvalósítására irányuló tervszerű, tudatos munka. Ezt szolgálták országszerte a népi szervek, a köztisztviselők soraiban végrehajtott változások — ezt szolgálja a demokratikus pártok nevelő munkája és egységfrontja. A politikai demokrácia alapjainak lefektetése után a magyar demokrácia gazdasági alapjait kellett megteremteni. Ennek érdekében a demokratikus pártok egyetértő elhatározása és terve alapján 1946. augusztus 1-én megszületett a stabil magyar valuta. A forint bevezetése óta a hároméves terv a legjelentősebb gazdasági esemény a magyar életben. A legjelentősebb gazdasági esemény, amely a magyar életszínvonalnak tervszerű felemelésére irányul és amely a demokratikus szempontokon, a gazdasági élet ellenőrzésén, ezen keresztül a demokrácia dolgozóinak öntevékenységén alapuló, az életszínvonalat emelni kívánó, szilárd gazdasági rendszeren épül fel. Sokan vannak, akik a tervgazdálkodástól bizonyos értelemben félnek, mert úgy gondolják, hogy a tervgazdálkodás ellentétben áll a gazdasági élet szabadságának törvényeivel és lényegében a kollektív gazdasági rendszer megvalósítására irányuló tervszerű törekvés. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy a háború befejezése óta a világ nagyobb részében tért foglalt a tervgazdálkodás eszméje, amely lényegében a kollektív és az egyéni gazdálkodás közötti tervszerű együttműködést jelent. Egy irtózatos háború pusztításai, valamint az újjáépítési munkálatok megindítása után átfogó tervek készítésére van szükség, mert hiszen a gazdasági élet minden egyes ága szervesen összefügg a másikkal és egy gazdasági anarchia kialakulása végzetes volna. De a múltban is előfordult a tervgazdálkodás bizonyos formákban, hiszen az állam — véleményünk szerint egyes esetekben helytelenül — ráfeküdt bizonyos iparágakra, majd bizonyos mezőgazdasági terményekre. Ez lényegében ilyen tervszerű — de véleményünk szerint helytelen — gazdálkodást jelent. A cél a hároméves terv keretein belül az, hogy az állam a magángazdasági berendezkedés kontúrjait és célkitűzéseit teremtse meg és ezen belül szélesen érvényesüljön az önálló egzisztenciák megmaradása és az állami tervgazdálkodás keretein belül élvezett teljes szabadság. Az önálló egzisztenciák nem akkor szolgálják saját érdekeiket, ha a tervgazdálkodással duzzogva szembehelyezkednek, hanem akkor, ha — belátva, hogy a tervgazdálkodás a gazdasági élet irányításának korszerű formája — a terv keretei közé beleilleszkednek és minél erőteljesebben szolgálják az egész tervet, ezen keresztül a gazdasági rendszert és saját önálló egzisztenciájuk megmaradását. Ezek azok a szempontok, amelyeket elöljáróban el akartam mondani, mert a magyar közvélemény egyes részeiben kétségtelenül még mindig mutatkozik bizonyos idegenkedés a tervgazdálkodással szemben. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az idegenkedés inkább a tervgazdálkodási formák nem ismerésén alapul, semmint egy tényleges — mondjuk politikailag és elvileg tökéletesen megalapozott — ellenérzést jelent. A felszabadulás után csak egy bizonyos idő múlva érvényesülhetett tervszerűség az újjáépítés munkájában. Nem volt még idő a tervezésre, a beosztásra. Azokat a feladatokat kellett elsősorban elvégezni, amelyek az élet fenntartásához voltak szükségesek.