Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

elhelyezésére alkalmas épületeket, megállapítva egyszersmind a betelepíthető osztályok számát is; 2. pontosan számba kell venni a tanulókat, lakóházak szerinti megoszlásukban; 3. az előbbi két adat birtokában ki kell jelölni az egyes iskolák beírási körzetét; 4. mindezek után kerülhet sor a személyzet beosztására, vagyis az iskola igazgatójának kijelölésére és az oktatói testület összeállítására. — Külön feladatcsoportot képez az iskola pedagógiai megszervezése. Ez a munka kétirányú: 1. az általános iskolák normál-felszerelési jegyzékének elkészítése; 2. tantervi, tanmeneti és tankönyvi kérdések megoldása. — Mindezen problémák megoldására a közoktatási ügyosztály bizottságokat állított össze, ezek munkájukat az ügyosztály szakelőadóinak irányítása mellett végzik. A bizottságok munkája teljes erővel folyamatban van és így minden remény megvan arra, hogy az általános iskola osztályai a jövő tanévben zökkenő nélkül megkezdhetik munkájukat. A folyó tanév ún. téli tanulmányi időszakában a dolgozók iskoláinak száma az eredeti 7-rŐl 12-re emelkedett. Ezidőszerint 4 dolgozók gimnáziuma, 2 dolgozók kereskedelmi középiskolája és 6 dolgozók polgári iskolája működik. Az osztályok száma 75, ahová 1643 férfi és 696 nő, összesen 2339 hallgató iratkozott be. Fővárosi Közlöny 1947. 9. sz. 112. Széli Jenő felszólalása a törvényhatósági bizottságban a főváros újjáépítéséről és a köztársaságellenes összeesküvés leleplezése folytán bekövetkezett politikai helyzetről 1947. január 23. Tisztelt Közgyűlés! Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy olyan kérdéshez szólhatok hozzá, amelyben úgyszólván teljesen egyetért a fővárosi koalíciónak minden mértékadó pártja. Mégis meg tudom érteni Aradi Sándor bizottsági tag úr álláspontját: ami a mienk, abból nem engedünk, amit mi fizetünk be adóban, arra ráülünk és mi rendelkezünk vele, hogy milyen célokra fordíttassák. Előttem felszólalt bizottsági tagtársaim: Földes Mihály, Halász Alfréd, Kéry János és Németh Imre bizottsági tag urak az anyagi és erkölcsi érveknek valóságos arzenálját vonultatták fel. Magam még csak egy dologgal szeretném kiegészíteni mindezt. Semmi körülmények között se zárkózzék el a főváros attól, hogy a mostani helyzetben egy meghatározott cél érdekében a magyar vidék segítségére siessen. Ez a segítség a jövőre nézve nem akar precedens lenni. A magyar mezőgazdasági lakosságot nemcsak szörnyű aszály sújtotta, hanem egy szörnyű agrárolló is nyomja. Hogy kinek a jóvoltából, az más lapra tartozik. Sokkal lassabban folynak be az adók a mezőgazdasági vidékeken, mint az ipari vidékeken. Az ipari városok közül Budapest jelentősége a háború alatt és a háború után még csak fokozódott, még csak nőtt, már a háború alatt is egyre teljesebbé váló ipari és gazdasági összpontosítás folytán. Egyebekben pedig én teljesen nyugodt vagyok a 20 millió sorsa felől. Nyugodt