Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

van, amelynek megoldását tovább húzni nem lehet, amelyet minden erőforrás latbavetésével meg kell oldani. Elsősorban a szociális feladatok elvégzésére gondolok. A nyomortanyákat és a tömegszállásokat, az erkölcsi rothadásnak és a népbetegségeknek ezeket a fészkeit végérvényesen fel kell számolnunk. A kislakásépítkezés, a dolgozóknak emberi méltóságukhoz illő lakásviszonyok biztosítása: a demokratikus Városháza legelsőrendű feladata. Meg kell találni a módot arra, hogy a községi építkezéseken kívül a magántőkét is megmozgassuk a cél elérése érdekében. Ugyanilyen fontos szociális feladat az anya- és csecsemővédelem további fejlesztése. A gyermek a mi jövőnk, éppen ezért a székesfővárosnak még a mai szűkös költségvetési helyzetében is biztosítani kell azt, hogy az ezen a téren felmerülő szükségletek lehető teljes kielégítést nyerjenek. Tovább kell fejlesztenünk ifjúságvédelmi, valamint a felnőttek védelmét szolgáló intézményeinket. Különös aggodalommal szemlélem Budapest utcáit mindjobban benépesítő hadirokkant koldusok szomorú helyzetét, akik egy letűnt világ szörnyű tévedése folytán, de mégis önhibájukon kívül kerültek nyomorúságos helyzetükbe. A fővárosnak társadalmi akciót kellene kezdeményeznie a hadirokkant-kérdés intézményes megoldására. A demokratikus iskolapolitika terén kétségkívül a főváros vezet. A tandíjmentességet mi szerveztük meg először az egész országban. Ezt azonban csak kezdő lépésnek tartom s ezt követni kell az ingyenes tankönyvek és tanszerek bevezetésének. De követni kell ezt a lépést annak a további lépésnek is, hogy pedagógusainkat olyan emberi létviszonyok közé segítsük, hogy gondok nélkül, derűs lélekkel szolgálhassák ifjúságunk nevelésének nagy ügyét. Azt hiszem, a törvényhatósági bizottság valamennyi tagjának helyeslésével találkozom, amikor hangot adok annak, hogy a tanoncnevelés ügyét is a fővárosnak kellene erélyesen kézbevennie. Ezen a téren sok visszásságról hallunk, viszont a fővárosnak, mint közületnek, meglesznek a kellő eszközei, hogy a felmerülő jogos panaszokat és kifogásokat intézményesen megszüntesse. De foglalkoznunk kell, Tisztelt Közgyűlés, a munkanélküliség kérdésével is, amely most, télvíz idején, igen komoly problémát jelent. A nagy fővárosi közmunkák megindítására — ami a munkanélküliség kérdésének radikális megoldására vezetne — tőke- és anyaghiány miatt ezidőszerint még nincs lehetőség. Mégis az ország első törvényhatóságának ezen a téren is példát adó kezdeményezést kell kifejtenie és a székesfőváros autonómiája hivatott arra, hogy a járható utakat megtalálja és a lehetőségeket kimunkálja. Fontos szociális feladatot jelent, Tisztelt Közgyűlés, a székesfőváros közegészségügyi helyzetének állandó javítása is. Ezen a téren — és itt felhívom a tisztelt közgyűlés figyelmét a fővárosnak ma megnyílt kiállítására — már eddig is óriási eredményeket könyvelhetünk el. A fenyegető járványveszély bravúros kivédése a székesfőváros képzett orvosi karának soha el nem múló érdeme. A csecsemőhalandóság örvendetes csökkenése, a születések és halálozások terén beállott egyensúlyi állapot nagyrészt a lakosság közellátási helyzetének javulásával függ össze. Bár a közellátás terén az elmúlt hetek alatt sajnálatos visszaesés volt tapasztalható, mégis tárgyilagosan megállapítható, hogy mai helyzetünk az egy évvel ezelőtti helyzettel össze sem hasonlítható. Viszont az amúgyis alacsonyra szorított reálbéreket