Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

Annál inkább remélhető ez, mert a minisztertanács határozata értelmében a folyó hónapban mód nyílik egy szerény mértékű karácsonyi jutalom folyósítására, melyet a kormány véleménye szerint az államnál és a fővárosnál azonos mértékben kellene megállapítani; ezenkívül pedig a kormány elhatározta, hogy január elsejétől kezdve a legalacsonyabb fizetési osztályokban az állami alkalmazottak fizetését, ha nem is a fővárosi javaslatban tervezett módon, de az államháztartás teherviselőképességéhez szabott mértékben, megjavítja, ilyenformán a fővárosnak is módja volna hasonló javítási lehetőséggel élni. A kormány jelen állásfoglalása természetesen nem jelenti az önkormányzat elvének feladását, csupán annak a szükségszerűségnek a felismerését, hogy a jelenlegi államháztartási viszonyok nem nyújtanak módot a főváros által tervezett mértékű fizetésjavításra, enélkül pedig a fővárosi alkalmazottak relatíve kedvezőbb helyzete tarthatatlan feszültséget idézne elő az állami alkalmazottak körében. Meg vagyok győződve arról, hogy az államháztartás egyensúlyának és a forint értékállóságának fenntartásához fűződő érdekeket a főváros közönsége és tisztviselő kara is teljes mértékben méltányolni fogja. dr. Rácz Jenő s.k. UMKL Nagy Ferenc iratai. 1946. Fogalmazvány. 109. Szakasits Árpád beszéde a törvényhatósági bizottság közgyűlésén újbóli elnökké választása alkalmából 1946. december 14. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Engedjék meg, hogy most már röviden összefoglaljam a törvényhatóság legfőbb feladatairól vallott nézeteimet abban a reményben, hogy azok a közgyűlés felfogásával is találkoznak. A törvényhatósági bizottság elnöki tisztségét régebben a főpolgármester töltötte be. A főpolgármesteri intézmény azonban az önkormányzat szellemével mindig is ellentétben állott. Nemcsak azért, mert már az 1872. évi első fővárosi törvény is elsősorban azt hangsúlyozta ki, hogy „a főpolgármester a végrehajtó hatalom képviselője", hanem főleg azért, mert a népakaratot képviselni hivatott törvényhatósági közgyűlés a főpolgármester megválasztása során erősen korlátozva volt akaratának szabad nyilvánításában. 1872-től 1934-ig az önkormányzat a főpolgármesteri szék betöltése során csak az államfő által kijelölt három személy közül választhatta meg „a főváros élén álló" és „a törvényhatósági bizottságot képviselő" főpolgármestert. Később az 1934. évi XII. tc. teljesen megfosztotta az önkormányzatot a főpolgármesteri szék betöltésében való közreműködéstől. A főpolgármester ettől kezdve többé nem hatévi időtartamra szóló választás, hanem határozatlan időre szóló államfői kinevezés útján került a törvényhatóság élére. Ez a törvényhozási intézkedés csak