Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

Katona János alpolgármester beszámolója a budapesti nyomortelepeken tett látogatásának tapasztalatairól 1946. október 26. E héten helyszíni szemlét tartottunk Budapest legnagyobb nyomor telepein, a Mária Valéria és az Auguszta telepen. Azok a tapasztalatok, amelyeket a két nyomortelepen szereztünk, komoly meggondolásra késztetnek a reánk háruló feladatok sorrendjének megállapítása tekintetében. A Magyar Kommunista Párt községi csoportjának tagjai úgyszólván minden egyes „lakás"-ba betekintettek és megállapították, hogy a fővárosi önkormányzat számára nem lehet sürgősebb és szociálisabb feladat, mint a lakásínség megszüntetése, vagy legalábbis enyhítése, de mindenesetre a nyomortelepi lakók fedél alá juttatása. Mert a szó szoros értelmében fedél nélkül „laknak" ezek a szerencsétlenek, akiknek életmódját, szenvedéseit közönséges hétköznapi szavakkal nem lehet kifejezni. Nem először jártunk ezen a helyen, de rögtön megállapítottuk, hogy az ínség az egész vonalon állandóan mélyül és a helyzet tarthatatlanná súlyosbodott. Nem hiszem, hogy van még hely a világon, ahol ilyen körülmények között tengetik életüket az emberek. E nyomortelepek barakjai szűkek, piszkosak, padlózatlanok, tető nélküliek. Amelyiken van valamelyes fedél, az több helyütt lyukas, az eső és hólé akadálytalanul csurog alá a lakókra, akik sok esetben még a legnélkülözhetetlenebb ruhadarabokkal sem rendelkeznek. Nem lakások ezek, de még csak állati ólak sem, mert valamennyien rosszabbak a legrothadtabb kutyaólnál is. A gazda a megrongálódott kutyaólat rendbehozza, bedeszkázza az oldalait és megjavítja kis tetőzetét. Sőt a jó gazda szalmát hajít a kutyaólba, hogy legyen az állatnak mire feküdnie. Itt még szalma sincs. A fekvőhely legnagyobbrészt hepehupás puszta anyaföld. Ágyban csak kivételes szerencsések alusznak. S a legnagyobb baj az, hogy mindenfelé igen sok a gyerek. A Mária Valéria-telepen például 977 „lakás" van, a lélekszám mégis meghaladja a négyezret. Lakik itt olyan család, legfeljebb négy négyzetméteres kis területen, ahol a gyermekek száma a tízet is meghaladja. Padlózat nincs. A meztelen földön, tátongó gödrökben botladoznak a fejletlen gyermeklábak. A lakók legnagyobb része napszámos, építési segédmunkás, állásnélküli zenész. Az asszonyok közül többen másállapotban vannak. Amerre lépünk, mindenütt apró gyerekek forgolódnak szennyesen, szurtosan körülöttünk. Találkoztunk egy családapával, aki hetvenötéves kora ellenére, látástól vakulásig dolgozik, hogy eltarthassa négytagú családját. A legtöbb helyen ismeretlen fogalom a meleg étel. Száraz kenyér és kis főtt krumpli a napi táplálék, de ez se valamennyinek. Úgy gondolom, hogy a főváros közgyűlésének, ha komolyan fogja fel hivatását és lelkiismeretesen akarja irányítani e milliós város közigazgatását, akkor elsősorban e nyomorultak elhelyezésével kell foglalkoznia. Amit tudtunk, azt már eddig is megtettük érdekükben. A közmunkaügyi ügyosztály vezetője, Philip Rudolf tanácsnok gondoskodott arról, hogy a munkanélküliek azonnal foglalkoztatáshoz jussanak a fővárosi közmunkáknál. Itt azonban 56 filléres órabér mellett kell dolgozni. Ez az órabér rendkívül alacsony. Napi nyolcórai munkaidő mellett legfeljebb négy és fél-