Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

A Fővárosi Napló tudósítása a városházi koalíció válságáról 1946. október 5. Az elmúlt héten valósággal rémhírként terjengett a Városházán, de a közönség legszélesebb rétegeiben is a koalíció felborulásának lehetősége. A beavatottak tudni vélték, hogy a pártok vezetői között olyan ellentétek merültek fel, amelyek teljességgel áthidalhatatlanok és ezek következtében a koalíció felborul. A hír szerencsére nem bizonyult igaznak. Az újságolvasó közönség azonban rendszerint azt mondja, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. Itt is volt valami szél, amely megzörgette a harasztot a városházi koalíció nagy erdejében. Mert valljuk be, hatalmas erdőség ez a városházi koalíció, melyben minden oldalon akadnak olyan hatalmas szálfák, amelyeket nem lehet egykönnyen kidönteni. De ki beszél itt kidöntésről? Előfordulnak kisebb-nagyobb viharok, de e jól begyökerezett szálfákat még csak meghajlítani sem képesek. Mindez azonban nem változtathat a tényeken. Különböző politikai felfogású pártemberek ülnek a koalícióban. Más-más elvet vallanak, taktikájuk is különbözik. Nem könnyű feladat a szerteágazó irányzatokat összefogni és képviselőiket közös nevezőre hozni. Elvi és személyi kérdések egyaránt sok bonyodalmat okozhatnak a városházi koalíción belül. Sőt a személyi kérdések sokszor több bonyodalmat, mint a tárgyiak. A legutóbbi pártközi konferencián, ahol a koalíciót fenyegető ellentétek kiéleződtek, csak látszólag fordultak elő személyi kérdések, végeredményben az egész vita mindvégig elvi jelentőségű volt. Két fő kérdés szerepelt a pártközi konferencia napirendjén. Az egyik a közüzemi tarifák revíziója

1 volt, a másik az elöljárói állások régóta húzódó problémáinak a megoldása.

2 A munkáspártok képviselői harcot indítottak a közüzemi tarifák leszállítása érdekében. Szakértők bevonásával vizsgálták meg a helyzetet és arra a megállapításra jutottak, hogy az egész vonalon mód nyílik 20 százalékos mérséklésre. Hogy a közüzemi díjak rendkívül magasak és minden dolgozó ember, tisztviselő vagy munkás számára egyaránt megfizethetetlenek, ez olyan kétségbevonhatatlan tény, amely felett vitatkozni sem lehet. Az üzemek igazgatóságai és ezek központi szerve: az üzemgazdasági ügyosztály a tarifák leszállítása ellen foglalt állást. Őket költségvetési szempontok vezetik és egyben az a cél is, hogy fedezetet teremtsenek a hovatovább halaszthatatlan beruházások számára. És ez az a pont, ahol az ellentétek kirobbantak. A városházi pártok képviselőit a választóközönség azzal a megbízatással küldötte a törvényhatósági bizottság közgyűlésébe, hogy ott az ő érdekeit képviseljék. Nem lehet tehát vitatni a jogot, hogy a munkáspártok, de akár más párt bizottsági tagjai is, a legélesebb harcot indíthassák a gáz, a víz, a villany és a villamosviteldíj árának leszállításáért. Ez még nem koalícióellenes cselekedet. Egyedül lelkiismere1. A közüzemi tarifák revíziójára vonatkozóan lásd a 97. számú irat jegyzetét. 2. Az FKgP Budapesti Kerületi Elnökök Testületének 1946. június 11-i ülése többek között a kisgazdapárt számára követelte a VI., VIII. és XIV. kerületi elöljárói állást. 1946. nyarán a kerületi elöljárók közül hatan (a II., III., VI., IX., X. és XIII.) a MKP, hatan (I., IV., V, VIII., XI. és XIV.) a SZDP és ketten a FKgP (VII. és XII.) tagjai voltak.