Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

ter úr utalt, a szó igazi értelmében nem is jelentenek lemondást. Mi ezt a költségvetést úgy tekintjük, mint a legrövidebb utat arra, hogy a fővárost minden intézményében és minden tekintetben újjáépítsük, modernizáljuk és a megfelelő módon továbbfejlesszük. (Helyeslés.) A lemondást esetleg arra érteném, hogy az illúziókról kell lemondanunk. A dolgok reális megoldása szempontjából kétségtelen, hogy a kezdeti lemondás vezet a későbbi megvalósítás felé. (Úgy van! Úgy van!) Ezek a szempontok vezetik pártomat a főkérdések megítélésénél is. (Úgy van! Úgy van! —- a szélsőbaloldalon.) A költségvetés összeállításánál, annak tételeit tekintve, két fontos és vitás kérdés vetődik fel. Az egyik az újjáépítés kérdése. A mátravidéki centráléval

3 kapcsolatban pártom álláspontja az, hogy annak újjáépítésére kezdetben — költségvetési tételt nem lehet beállítani. Ha ugyanis most ilyen tételt beállítunk, az nem csak a mátravidéki centrálé újjáépítését tenné lehetetlenné, hanem a központi cél elérését is, amire a polgármester úr és az összes városházi ügyintézők figyelmét szeretném felhívni. A központi feladat az elkövetkezendő két-három hónapban a kiegyensúlyozott városházi gazdasági ügyvitel és pénzgazdálkodás megteremtése. Ha ezt biztosítani tudjuk — és ennek megvannak a feltételei —, akkor megteremtettük a lehetőségét annak, hogy a későbbiekben kisebb, vagy nagyobb mértékben újjáépítési beruházásokat tartalmazzon a költségvetés. A külföldi kölcsön kamattérítése és tőketörlesztése kapcsán szeretnék olyan szempontot említeni, amiről ma még itt szó nem volt. A polgármester úrral és Bognár bizottsági tagtársammal teljesen egyetértek abban, hogy a fővárosnak becsületes adósnak kell lennie, mert ez vezet a külföldi kölcsön felé. Szeretnék azonban rámutatni arra, hogy a külföldi kölcsönről sokszor komolytalan formában esett szó, mintha a külföldi hitelezők a főváros kapujában tolonganának. Külföldi kölcsönről beszélni ebben a pillanatban teljesen irreális és illúzió. Realitássá csak akkor válhat — és ezt az állítást alátámasztja a magyar kormánydelegáció nyugati útja —, ha az ország és a főváros rendes gazdálkodást folytat. Jelentős pénzcsoportok, vagy érdekeltségek addig egy huncut vasat sem fognak adni, amíg azt nem látják, hogy a fővárosnál rendes, komoly gazdálkodás folyik.

4 Magyar Miklós: Ez biztos! Szóról szóra így van! Kádár János: A külföldi kölcsön törlesztésének a költségvetés keretébe való beállítása helytelen lenne abból a szempontból is, mert — pártom szerint — veszélyeztetné a főkérdést, azt, hogy az első időben a szolid kiadás és bevétel egyensúlyát biztosítsuk. Másodsorban pedig azért sem kívánatos, mert a külföldi kölcsönök törlesztése nem egyszerűen a főváros dolga. Ez túlmegy a mi autonómiánk jogkörén 3. A Mátravidéki Erőmű építését 1939-ben határozta el a főváros. Az erőmű helyéül Lőrinci község (Heves megye) határát jelölték ki. Az építési munkálatok 1941-ben indultak meg és az eredeti tervek szerint az erőműnek 1944/45 telén már áramot kellett volna szolgáltatni. Az építkezési munkálatok 1944 novemberében a hadműveletek miatt megszakadtak és folytatásukra csak 1947-ben került sor. Az erőmű építésére a három éves tervben 34 millió forintot irányoztak elő. 1948 végétől az Elektromos Művek állami vállalat lett, az erőmű építését az AIVRT vette át. Az első részleget 1950. március 26-án avatták fel. 4. Kalmár István fővárosi tanácsnok 1946 folyamán Svájcban tett tanulmányútjáról készített beszámolójában megemlítette, hogy a svájci tőkéscsoportok a fővárosnak folyósítandó kölcsön iránt nem mutattak érdeklődést.