Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)
Földes Mihály: Úgy van! Kádár János: A javak és a terhek igazságosabb elosztásán korántsem azt értjük, hogy a város polgárai egyforma részt viseljenek a terhekből. Az igazságos elosztás azt jelenti, hogy egyenlőtlenül viseljék a terheket, vagyis nagyobb terheket viseljenek azok, akiknek gazdagság és vagyon jutott szerencsés osztályrészükül. (Nagy taps a baloldalon.) Földes Mihály: Úgy van! Kádár János: Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! A költségvetési előirányzat, amelyről itt szó van és a költségvetés néhány fő irányelve, amely a mai közgyűlésünkön szerepel, kétségtelenül megadja Budapest székesfőváros költségvetésének a vázát. (Az elnöki széket Olt Károly foglalja el.) Mielőtt ezekre az irányelvekre rátérnék, először le szeretném szögezni: a törvényhatóság politikai munkájánál a város tisztviselőinek, élükön a polgármester úrral, elsősorban azt a körülményt kell szem előtt tartaniok, hogy Budapest székesfőváros szanálása egymagában hatalmas segítséget nyújt az ország gazdasági viszonyainak rendbehozatalához. (Helyeslés.) Amikor pedig a székesfőváros gazdasági ügyein, a főváros szanálásán munkálkodnak, akkor egyúttal hazafias kötelességüknek is eleget tesznek. (Úgy van! Úgy van!) A székesfőváros költségvetési kerete hozzávetőleg az országos költségvetés és államháztartás egy hetede. Ennélfogva költségvetésünk minden tételét úgy kell vizsgálnunk, hogy az itteni jó gazdálkodás egyúttal segítség az ország ügyeiben. Ha viszont rossz megoldást találunk, akkor az az országnak és a népnek is kárt okoz. (Úgy van! Úgy van!) Nagyon is igaz a polgármester úrnak az a megállapítása, hogy autonómiánk lényegében két fő bázisból áll: a jogi autonómiából és a pénzügyi autonómiából. A mi véleményünk az, hogy ezekben a napokban az autonómiát a pénzügyi szempontok döntik el. A főváros autonómiáját jogi és politikai szempontból a demokratikus renden belül veszély nem fenyegeti. Jogi autonómiánk — biztos vagyok benne — a demokratikus politikai viszonyok között zavartalanul tovább fog fejlődni. A közgyűlés tárgyalásain az elmúlt egy és negyed esztendő alatt sokszor felvetődött, hogy autonómiánk sérelmet szenvedett. Ha méltóztatnak megengedni, és nem sértem meg vele a Közgyűlést, én, mint marxista szeretném megállapítani: nehezen beszélhetünk ilyen vagy olyan értelemben autonómiáról akkor, amikor úgyszólván reggelenként kellett kopogtatnunk a kormány ajtaján, hogy a mindennapi ügyvitelhez szükséges pénzt a főváros számára kikérjük. Földes Mihály: Úgy van! Úgy van! Kádár János: Pénzügyi helyzetünk rendbehozatala, a székesfőváros költségvetésének jó megalkotása és biztosítása ezekben a napokban, a mostani viszonyok között szükséges, nagy és jelentős lépés. A főváros autonóm jogainak azon a napon fog teljesen birtokába jutni, amikor saját gazdálkodása lesz, s maga intézheti pénzügyeit. (Helyeslés.) Én a polgármester úrnak azt a megállapítását, hogy ez a költségvetési keret és majd a költségvetés a lemondás és a bizalom költségvetése, nem így fogalmaztam volna meg. Fia ugyanis az összes körülményt számba vesszük és az egész dolgozó tömeg hangulatát nézzük, akkor ennek a költségvetésnek fenntartás nélkül a bizalom költségvetésének kell lennie. (Úgy van! Úgy van! — Nagy taps.) Annál is inkább és bátrabban merem ezt mondani, mert azok a lemondások, amelyekre a polgármes-