Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)
A szemközti padokból azt mondotta az egyik bizottsági tag úr, hogy túl sok a pártpolitika és kevés a munka. Valóban cselekedni kell, hiszen tapasztalhatjuk, hogy ma is folyik a lélekmérgezés. Nem volna szabad megtörténnie annak, hogy e dolgokat aszerint nézzük és bíráljuk, hogy melyik padban ülünk. Ha bebizonyosodik, hogy valamely pártnak a tagjai közül egyesek tovább igyekeznek mérgezni az ifjúság lelkét, akkor az illető pártnak nem lenne szabad az illetők védelmére kelni! (Úgy van! — a baloldalon.) Ha nem lett volna háború, ha a fasizmus nem mérgezte volna meg az ifjúság lelkét, de maga az tény is, hogy idestova 6 éve nem folyik már rendes oktatás az iskolákban, egymagában is indokolttá teszi, hogy a főváros vezetősége fokozottan foglalkozzék ezzel a kérdéssel és a legsürgősebben gondoskodjék arról, hogy legalább fedele, hajléka legyen az ifjúságnak, ahol tanulhat. A munkásság önkéntes munkával jó példát mutatott a felszabadulás után. A munkáspártok felszólítására, különösen az ipari kerületekben egymás után alakultak önkéntes munkásbrigádok, amelyek önzetlenül megjavították az iskolákat, amelyek azon fáradoztak, hogy legalább néhány iskolában folyhassék a tanítás. A munkásság megtette a magáét, a maga szűkös anyagi körülményei között is jó példát mutatott, de sajnos, a tehetősek e téren sem követték a jó példát, mint ahogy az újjáépítés egyéb területein sem, hanem csak gúnyos mosollyal nézték a munkásság erőfeszítését. így azután természetesen a munkásságnak sem volt sokáig türelme és kedve ehhez a munkához. Sokkal nagyobb lelkesedéssel végezte volna ezt a munkát, ha azt látta volna, hogy csakugyan az egész nemzet összefog; ha azt látta volna, hogy széleskörű társadalmi mozgalom indul. A munkásság azonban magára volt hagyatva. Aztán egyéb gondok is akadtak. Nem volt például tüzelő az iskolákban. A munkásság most is példát mutatott. Kőbányáról 60 tagú szénbányászbrigád indult Tatabányára és amikor visszajött, jelentős mennyiségű tüzelőt juttatott a kórházaknak és a kőbányai iskoláknak. 1 (Taps a baloldalon.) " Halter Béla: A tisztviselők is megtették a magukét! Fock Jenő: A gyári tisztviselők ugyanúgy megtették a magukét, mint a munkások, de főleg azok a tisztviselők, akik a két munkáspárthoz tartoznak. Halter Béla: Pártkülönbség nélkül! Fock Jenő: Eléggé ismerem a helyzetet Kőbányán: úgy van, ahogy mondtam! (Felkiáltások a baloldalon: Mi a tisztviselőket is munkásoknak tartjuk!) Az előterjesztés adatai szerint 154 iskolaépületünknek több, mint a fele használhatatlan; 20 teljesen romokban van; a szükséges üvegnek alig 10%-a van biztosítva, tüzelőanyag egyáltalán nincsen. Ezek bizony meglehetősen szomorú adatok. De nem szabad elcsüggednünk! Arra kell gondolnunk, hogy ennél sokkal nehezebb diókat is megtörtünk már a felszabadulás óta, ennél sokkal nehezebb feladatokat is elvégeztünk. Nem szabad tehát elcsüggednünk, hanem hozzá kell látnunk a munkához és fiatalos optimizmussal azt el tudjuk végezni. Megértem, hogy a főváros vezetősége rendkívüli segélyért fordul az államhoz. Ugyanakkor azonban azt is szeretném látni, hogy a magunk erejéből is teszünk valamit, hogy a magunk erejéből is többet teszünk, mint eddig. Mindent meg kell tennünk, 1. Lásd 82/b. számú iratot.
