Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

azonban az is, hogy az autonómia mozgósítsa a saját erőit is: ne csak a legkényelmesebb megoldást, az államkölcsönök felvételét és a tarifák emelését alkalmazza. Éppen ezért a Magyar Kommunista Párt th. bizottsági tagjai szakadatlanul követelték és követelik a legteljesebb takarékosságot mind a személyi, mind pedig a dologi kiadások vonalán. Megmondottuk nyíltan: Elviselhetetlennek, meg nem engedhetőnek tartjuk azt, hogy a főváros ügyeit közel 100 000

1 fővárosi alkalmazott intézze. Ez azt jelenti, hogy körülbelül minden hetedik, nyolcadik fővárosi lakosra egy-egy tisztviselő esik. Éppen ezért itt a legerélyesebben követeljük a szükséges létszámcsökkentés végrehajtását, természetesen, az antidemokratikus személyek rovására. De vigyázunk arra is, nehogy a fizikai munkások elbocsátásával teremtsenek olyan látszatot, mintha a demokráciaellenes köztisztviselők eltávolítása megtörtént volna. Mögéje nézünk a tetszetős számoknak és gondunk van arra, hogy a tisztogatás valóban tisztogatás, a takarékosság valóban takarékosság legyen. Ebben a munkánkban meglehetősen egyedül maradtunk. Általános volt az a nézet, hogy takarékosság és létszámcsökkentés nem igen lehetséges. Mi erre — példamutatásként — rávetettük magunkat a kérdésre és kimutattuk például, szakvéleménnyel erősen alátámasztva, hogy a temetők és a Temetkezési Intézet ügyvitelének összevonása 45,7 %-os személyzeti létszámcsökkentést, 30%-os személyzeti költségmegtakarítást és 20%-os dologi kiadásmegtakarítást jelent. A gyors újjáépítés ellenzőire kínos meglepetésként hatottak ezek a számaink s egyesek elárulták azt a hajlandóságukat, hogy e lehetőségek kimunkálása miatt üldözőbe vegyék azt a szakembert, aki komolyan veszi feladatát. Persze, mi a komoly szakembereket pártállásra való tekintet nélkül védelmünkbe vesszük, ha azt látjuk, hogy Őszintén változtatni akar a bajokon. Állandó követelésünk a közüzemek racionalizálása. Azt akarjuk, hogy a közüzemek államkölcsönök és a tarifák folytonos emelése nélkül tartsák el önmagukat. Erre van mód és lehetőség. Természetesen, alapos tervekre van itt szükség s a cél érdekében mozgósítani kell az autonómia belső erőit. Nem egy példával bebizonyítottuk, hogy ott, ahol komolyan akarnak segíteni a hibákon, az eredmény nem is marad el. Példaképpen hoztuk fel az állategészségügyi telep termelését. Kimutattuk, hogy különleges készkiadás nélkül, pusztán a gyártási eljárás ésszerűsítésével ugyanabból a nyersanyagmennyiségből 50 %-kal több húsliszt és 50 %-kal több szappanfőzési alapanyag készíthető. A közüzemek racionalizálása különösen a Gázgyár esetében és az Elektromos Művek esetében kecsegtet számottevő és közeli eredményekkel. De nem kétséges, hogy a Vízművek és a Beszkárt házatáján is sok javulás érhető el a nyilvánvaló nagy nehézségek ellenére. Különös gondot fordítottunk a közigazgatás megtisztításának kérdésére. Itt az első pillanattól kezdve hangsúlyoztuk, hogy nem egyszerű B-listázásról van szó. Mi a közigazgatás megtisztítására gondolunk — mondottuk — s éppen ezért, ezt a műveletet nem engedjük összekötni a szakszerűség kérdésével. Először távolítsák el az antidemokratikus tisztviselőket. Csak ha majd ez a művelet kifogástalanul véget ért, csak akkor beszélhetünk arról, vajon a megmaradtak közül ki nem üti 1. A szám túlzott, a fővárosi alkalmazottak összes létszáma (ideértve a fővárosi üzemek összes alkalmazottait, az oktatásügyi dolgozókat is) nem érte el az 50 000 főt, a közigazgatási alkalmazottak létszáma 11—12 000 volt.