Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

a törvényhatósági bizottság engem ezzel a választással kitüntetett. Nekem ez a választás nemcsak kitüntetést jelent, hanem őszinte és mély örömet okoz, mert egész életemben össze voltam forrva Budapesttel. Budapest nemcsak születési helyem, hanem Budapest inspirálta családomat, inspirált engem: én a forradalmi Budapestnek vagyok az unokája. Az 1848-as tradíciók nemcsak történelmi tradíciók nálam, hanem családiak is és ezeknek a családi tradícióknak köszönhetem, hogy teljes mértékben megmaradtam bennük és ezek a tradíciók szolgáltak politikai pályám kiindulásául. Budapest mindenkor nemcsak Magyarország szíve volt, hanem a progresszív Magyarországnak a központja is. Innen indultak ki — amint éppen az imént az elnök úr megállapította — az igazi progresszív eszmék, innen indultak ki Petőfi és Kossuth mozgalmai azért, hogy megdöntsék a Habsburg abszolutizmust. Innen indult ki később 1918 is, és — amint helyesen mondotta az elnök úr — ezt a két dátumot többé nem lehet egymástól elválasztani. De tovább megyek: 1945-öt sem lehet elválasztani ettől a két forradalomtól. A forradalmak követik egymást és olyanok, mint a tenger: amint az olaszok mondják: a tenger mindig változik és mégis mindig ugyanaz. Változnak a forradalmak, de a forradalmak lényege, a forradalmak progresszivitása nem változik, kivéve ha ellenforradalmakról van szó. Sajnos Budapest nemcsak a forradalmaknak, de az ellenforradalmaknak is volt színtere, és ez az elmúlt korszak szörnyű hagyományokat hagyott ránk. Nemcsak a ledöntött házak, nemcsak a romok, nemcsak a téglák romjai maradtak utána, hanem a lelkek romjaival is számolni kell. A házakat fel kell építeni, de a lelkeket is ki kell ragadni abból a sötét időszakból, amelyben itt a lelkeket valóságos méreggel megmérgezték. Budapestből új várost kell létesíteni, új és hatalmas várost. Nem szabad, hogy Budapest túl legyen méretezve, arányban kell lennie az országgal. Nem szabad túlságos pompát ide hozni, Budapest ne legyen a nyugati turisták és a léha világnak a színhelye. Budapest ne legyen elsősorban a külföldé, hanem a magyaroknak, a dolgozó magyaroknak a Budapestje legyen. El kell tüntetni azokat a Potemkin-falvakat, amelyeket itt a volt kormányzó felépített. El kell tüntetni azokat az ál hazafias sallangokat, amelyekkel 25 éven keresztül itt díszítették magukat. Új világot kell itt teremteni: ne legyenek paloták, hanem legyenek műhelyek, legyenek tisztességes lakóhelyei a munkásságnak, mert mi munkálni akarunk, fel akarunk épülni és bele akarunk kapcsolódni egy progresszív új világba, amely jönni fog, amelynek el kell jönnie, hiszen részben máris itt van. Ebben a szellemben kell Budapestnek magát felépítenie és a hazafiasságról, amely sallangokkal és vitézkötésekkel van díszítve, a vitézkötéseket le kell rántani, ki kell dobni és helyébe hazafiasnak lenni. De a valódi hazafiasság nem a látszatra dolgozik, hanem mélyen benne van az emberekben. Ezt a hazafiasságot egy szóval lehet kifejezni: hazafi az, aki dolgozik a hazáért. Még egyet szeretnék megemlíteni: nem szabad a várost a falutól elválasztani! A reakciónak mindenkor az volt a politikája, hogy a várost elválasztotta a falutól. Jöjjenek ide a falusiak! Azt szeretném, ha a Duna—Tisza közti, illetve melletti községek lakói, a parasztok úgy jönnének ide, hogy itt nem levett süveggel, görnyedezve, hanem felemelt fejjel állanának előttünk. Jöjjenek ide, úgy, hogy érezzék, hogy ez a város az övék is. Ezt a várost jórészt az ő munkájuknak is köszönhetjük. Viszont a város lakosságának, ha lemegy a falura, oda kell nyújtania a kezét a parasztnak, nem szabad azt lenéznie! Ellenkezőleg. Amikor a búzatáblákat nézi, akkor azzal a szeretettel nézze a búzatáblát, hogy „a búza termeléséhez én is hozzájárultam". 18 273