Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

Ennél fogva a könyvtár időnként revíziót hajt végre könyvanyagán — hol az egyik, hol a másik szempont figyelembevétele mellett. Ezek közül az irodalmi jellegű revízió: selejtezés — a szociálpedagógiai revíziót azonban nem lehet minden tekintetben annak nevezni, minthogy az ennek kapcsán a forgalomból kivont művek nem minden esetben tekintendők selejtes műveknek is egyben; — sőt, elő is fordulhat, hogy valamely magas tudományos értéket képviselő munkát éppen súlyossága, túlságosan csak a szakemberek számára érthető volta miatt ajánlatos a közművelődési könyvtári forgalomból kivonni, s a tudományos könyvtárba átutalni. Előfordulhat az is, hogy egy mű túlságosan csak a tudóst érdeklő részletkérdést tárgyal, vagy pl. szexuális jellegű tartalmával mást jelent a nagyközönségnek, mint a szakembernek, stb. — ami mind indoka lehet az áthelyezésnek. Mindazonáltal csak elvétve fordul elő, hogy ilyen áthelyezésre az átlagos tudományos anyagnál szükség legyen. Más a helyzet azonban a történelmi, szociológiai, irodalomtörténeti s az olyan szépirodalmi műveknél, amelyek társadalmi és politikai problémákat érintenek, és módot adnak arra, hogy szerzőjük rajtuk keresztül necsak kifejezésre juttassa a maga politikai állásfoglalását, de minél nagyobb nevű, minél ügyesebb tollú, annál inkább, akár szándékosan és tudatosan, akár önkénytelenül és akaratlanul is, de olvasóját a maga meggyőződésének az elfogadására befolyásolja. Ne feledjük, a náci és fél-náci napisajtón túl, elsősorban nem a drága könyvesbolt, hanem az olcsó közkönyvtár volt a vára és erőssége a náci és fél-náci propagandának — és főleg a „keresztény kurzus"-beli főváros égisze alatt 25 év óta a Wolffpárt ún. „keresztény" és „nemzeti" irányzata nyomta rá a maga bélyegét minden fővárosi intézményre. A Fővárosi Könyvtár sem vonhatta ki magát, sajnos, ez alól. Ennek eredményeképpen a könyvtár közművelődési-könyvtári anyagának történelmi, társadalomtudományi és (részben) irodalomtörténeti része teljesen egyoldalúan fejlődött, értve ez alatt, hogy kizárólag jobboldali beállítottságú szerzők művei foglaltak helyet a polcokon — szépirodalmi részében pedig egyrészt aránytalanul nagy helyt kaptak a politikailag jobboldali beállítottságukról ismert szerzők, gyakran irodalmi értékükre való tekintet nélkül is —, másrészt a más irányú szerzők csak szórványosan voltak képviselve, és érthetően, ezek közül sem legintranzigensebbek. Két út állt a könyvtár vezetősége előtt, vagy kiegészíteni, a könyvtár enyhén szólva egészen egyoldalú anyagát a megfelelő tudományszak más oldalú irodalmával és szépirodalmával, hogy a megfelelő és méltányos egyensúlyt helyreállítsa, s mindenki tetszése szerint kaphassa meg a maga jobboldali vagy baloldali társadalomszemléletét, vagy kiemelni ezek közül az előbb említett művek közül azokat, amelyek akár céltudatos tendenciával alkalmasak arra, hogy a reakciós világbeállítást mint egy melegágyban kitenyésszék, akár akaratlanul, véletlenül, sőt akár egy-egy mondattal csupán, de azt a hiedelmet keltsék az olvasóban, hogy ez a világbeállítás, a dolgoknak ez a „jobboldali" szemlélete a helyes, sőt az egyedül helyes. Attól eltekintve, hogy a könyvtárnak azok az anyagi eszközök nem álltak s nem állnak ma sem a rendelkezésére, amelyekkel az előző megoldásmódozatot végrehajthatta volna, ami talán az eszményi művelődési céloknak szebb formák közt megfelelő módja lett volna, a könyvtár vezetősége már csak azért sem választhatta ezt az utat — „ jobboldali" művek kellő kiegészítését „baloldaliak"-kal —, mert az elmúlt 25 esztendő eleinte hideg, később annál vérgőzösebb politikai terrorja a limine megakadályozta, hogy ilyen művek kellő számban egyáltalán napvilágot láthassanak, 17 257