Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)
Megemlítem a Moszkvában megjelenő Új Idők című lap egyik cikkét, amelyben a következő kis esetet találtam. Németország amerikai zónájában történt az, hogy Hermán tábornoknál, aki ezen zóna parancsnoka, nehezményezték, hogy a régi emberek közül még sokan a helyükön vannak. Erre ő azt felelte: Németországban mindenki a Hitler-irányzathoz tartozott, így a kitűnő mérnökök, kereskedők, a közigazgatási emberek és mások. Patikusok nem vezethetnek vonatokat, cipészek nem igazgathatnak gyárakat. (Felkiáltások a baloldalon: Dehogy nem! Hát Amerikában! — Zaj. — Elnök csenget.) Fock Jenő: De nem az amerikai zónában, hanem Magyarországon vagyunk! Slachta Margit: A másik megjegyzésem az, hogy az autonómiától minden tisztviselője elvárhatja azt, hogy védelmet kapjon tőle. Legyen szabad nyílt egyenességgel beszélnem: én a közszellem dekadenciáját látom abban, ha az önkormányzat a saját tisztviselőit nem védi meg. (Zaj és ellentmondások a baloldalon.) Steinherz Simon: Wolffék idejében nem ez volt a véleménye! Slachta Margit: Ez a fővárosi autonómia érdeke ellen van és ezért ezt a magam részéről nagyon nehezményezem. A főváros az országban mindig magasrendű szerepet játszott, költségvetése békeidőkben meghaladta az állam költségvetését. Volt idő, hajói emlékszem 1938-ban... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azok voltak a boldog idők?!) .. .amikor külföldi kölcsönt akart felvenni az állam, de a külföld megkívánta vagy a fővárosnak vagy a MÁK-nak a garanciáját. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Magyarország fővárosára mindenki büszke. Azt igénylem, hogy a főváros minden vonalon védje meg a maga önkormányzatát. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg is fogja védeni! További felkiáltások ugyanott: Bottal ugy-e?!) Major Tamás: Fellebbezzen a királyhoz! Slachta Margit: Az igen tisztelt Kommunista Párt részéről 2 is hallottunk itt statisztikai adatokat az 1938-as és a mostani létszámról. Az előírás szerint az 1938-as létszámhoz viszonyítva 10 százalékos csökkentést kell végrehajtani. Azt mondották a Kommunista Párt részéről, hogy jelenleg kerekszámban 13 000 alkalmazottja van a fővárosnak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért nem megy el nyilasvédőnek?) Amikor a B-listázás és egyáltalán a régi rendszerrel való leszámolás történt, a menetrend a következő volt: Először jöttek a háborús bűnösök, akik természetesen elítélendők. Elnök: A bizottsági tag úrnő beszédideje lejárt! Slachta Margit: Tisztelettel kérek meghosszabbítást. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem adjuk meg! — Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Azután következtek a népellenesek, majd a „németirányzatúak". Végül azok is B-listázandókká lettek — éspedig elsősorban — akik aktíve nem vettek részt a pártpolitikában. Az 1946:1. tc. mindenkinek biztosítja az emberi természetjogokat. Ha valaki állásban van, gyorsíró, gépíró, osztályvezető, tanácsnok stb. — illetőleg a tanácsnokot 2. Az MKP részéről Olt Karol}' szólalt fel és többek között rámutatott arra, hogy a létszámcsökkentés a fővárosnak az első évben négy és fél millió, a második évben pedig hat millió forint megtakarítást jelent. Az ülésen egyébként a létszámcsökkentés képezte a legnagyobb vita tárgyát. Olt Károlyon kívül Ladányi Ármin (SZDP) szólalt fel a „B" listázás mellett, az FKgP képviselői (Németh Imre és Balázs Gábor) ellentmondásosan foglaltak állást, Payr Hugó (PDP) támadta a létszámcsökkentést.
