Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

g) Polgármesteri előterjesztés a belügyminiszterhez a fővárosi alkalmazottak létszámcsökkentésének felülvizsgálatáról 1946. augusztus 14. Belügyminiszter Úr! A magyar köztársaság kormánya 9050/1946. szám alatt rendeletet adott ki az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges egyes rendelkezé­sekről szóló 5000/1946. számú rendelet 1 alapján történt elbocsájtások felülvizsgálata tárgyában. 2 Ezen rendelet 3. §-a szerint a felülvizsgálat alá vonandó alkalmazottak száma tárcánként nem haladhatja meg az illető tárcánál elbocsátott (végelbánás alá vont) tisztviselők létszámának 10%-át. Szóbelileg már alkalmam volt Miniszter Úr előtt részleteiben is vázolni azt a helyzetet, amit a létszámcsökkentésnek az 5000/1946. M. E. számú rendelet rendel­kezéseitől eltérő mértékben történt végrehajtása okozott és módomban volt Minisz­ter Úrnak teljes megértését és segíteni akarását tapasztalni, aminek eredményeként az 5093/1946. B. M. számú leiratban módot nyújtott arra, hogy a közigazgatásban jelentkezett legkirívóbb hiányokat azonnal pótolhassam és a közigazgatás folyama­tosságát biztosítsam. Miniszter Úr megbízottjával folytatott sorozatos tárgyalások eredményeként a mai napig az előzetes pártközi megállapodástól eltérő hármas bizottsági határozattal elbocsátott alkalmazottak közül 136 személyt, a szóbelileg, augusztus 3-án kapott fel­1. „Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges egyes rendelkezé­sek tárgyában" kiadott 5000/1946. M. E. számú rendelet 1946. május 1-én jelent meg s úgy in­tézkedett, hogy a közszolgálati alkalmazottak létszámát olyan mértékben kell csökkenteni, hogy az egyes tárcák körében alkalmazottak száma ne haladja meg az illető tárca körében az 1937/38 költségvetési évben alkalmazottak számának 90%-át. Ennek érdekében a közszolgálati alkalma­zottak közül elbocsátani rendelte azokat, akiknek a hivatali működése az ország demokratikus szellemű újjáalakítását tevőlegesen nem szolgálja; akik a hivatallal járó feladatok kifogástalan elvégzéséhez szükséges rátermettség vagy szorgalom hiánya miatt szolgálatukat a megkívánt mértékben nem látják el; akik — ha az előzőkben elbocsátottak száma nem biztosítja a csökkentés előírt mértékét — a hivatali tennivalók ellátása szempontjából nélkülözhetők. A rendelet a végre­hajtást három tagú bizottságokra ruházta, melyek elnökét a miniszterelnök, egy-egy tagját az illetékes miniszter és a Szakszervezeti Tanács jelölte ki. Az intézkedés iránt a hivatali főnök elő­terjesztése vagy meghallgatása után az illetékes miniszter tett javaslatot a bizottságnak. Az egyes személyekre vonatkozó javaslatokat véleményezte a nemzeti bizottság, illetve olyan községi üze­mekben, amelyeknek üzemi bizottsága volt, az üzemi bizottság. A rendelet kimondotta, hogy azt, akinél az igazolási eljárás során feddésnél súlyosabb jogerős határozatot hoztak, a bizottság a tényleges szolgálatban csak egyhangú határozattal tarthatta meg. A rendelet kimondotta azt is, hogy az elbocsátásra kerülők számára a Szakszervezeti Tanács ingyenes tanfolyamokat kell hogy szervezzen az új foglalkozáshoz szükséges szakmai tudás elsajátítására. 2. Az 1946. július 30-án kibocsátott 9050/1946. M. E. számú rendelet kivételesen lehetővé tette az 5000/194.6 M. E. számú rendelet alapján elbocsátott egyes személyeknek a közszolgálatba való visszavételét. Erre vonatkozó előterjesztést tehetett az illetékes miniszter, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronthoz tartozó pártok központja és a Szakszervezeti Tanács. A felülvizsgálatra a miniszterelnökből, a két miniszterelnökhelyettesből és a pénzügyminiszterből alakult bizottság volt illetékes.

Next

/
Thumbnails
Contents