Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

(Úgy van! Úgy van! — a jobboldalon.) Nem lehetünk közömbösek az állam előtt álló feladatok megoldása tekintetében, mert ha Nagy-Budapesten nem teljesítjük kötelességeinket, amelyek valamennyiünkre várnak, akkor illuzórikussá válik a magyar demokrácia, a magyar köztársaság gazdasági megszilárdulása, és szilárd, kiegyensúlyozott városházi gazdálkodás sem képzelhető el. Mi abban a hiszemben élünk, hogy valamennyien, pártkülönbség nélkül, komolyan vesszük azt a megbízatást, azt a feladatot, amelyet választóinktól kaptunk. Mi erőinket megfeszítve, a munkát két kézzel megragadva mindent megteszünk, hogy egyetlen nappal se hosszabbítsuk meg a szenvedést, a nélkülözést, amely e város polgárságának már olyan bőségesen kijutott. (Egy hang jobbfelől: Ebben igaza van!) Azt szeretnénk, ha ilyen egyetértésben, egymást megfelelő módon támogatva tudnánk dolgozni és egyfelől elősegítenénk a város polgárainak anyagi jólétét, másfelől megteremtenénk a város pénzügyi egyensúlyát. A javaslat intencióival, miszerint nagyobb részt követeljünk a lakásadóból befolyó összegből, egyetértek. Eltér azonban véleményem Bródy bizottsági tag úrétól, aki a bevétel 100%-át követeli. (Taps. — Felkiáltások balfelől: Éljen Bródy!) Fővárosi Közlöny 1946. 7. sz. 79. b) Széli Jenő felszólalása az ifjúság helyzetéről az ingyenes oktatás bevezetésére vonatkozó előterjesztés vitájában Széli Jenő: Tisztelt Közgyűlés! A javaslatot

1 a kommunista párt üdvözli, mert ebben egy lépését látja a magyar közoktatás demokratizálódásának. Ez az előterjesztésből is kitűnik és azokból a tényekből, hogy a tandíjakból befolyó jövedelmek a tanügyi költségeknek csak 5 egynéhány tized százalékát teszik ki és hogy a tandíj, mint olyan, a szociális szűrő szerepét játszotta, helyesebben az antiszociális szűrő szerepét töltötte be. Örvendetes, hogy a magyar köztársaság megalakulásának napján üdvözölhetjük közoktatásunk eme régi vágyának első megvalósulását, amely — ismétlem — egy lépés a közoktatásügy demokratikusabbá válásának útján. (Helyeslés.) Mi a rendelkezésre álló csekély legális eszközökkel, amelyekkel a múltban rendelkeztünk, ismételten harcoltunk, amennyire képesek voltunk az antiszociális tandíjrendszer ellen.

2 A javaslattal kapcsolatban fel kell azonban hívnunk a polgármester 1. Lásd a 60. számú iratot. 2. Széli Jenő az 1934-ben a kommunista diákok által kezdeményezett legális szervezkedésre, a „Tandíjreform Bizottság"-ra utalt, amelynek élén Rajk László, Béki Ernő, Pikler Ferenc és Széli Jenő álltak. A szervezkedés célja az volt, hogy harcba vigyék az egyetemista és középiskolás diákokat a tandíjak és beiratkozási díjak felemelését előirányzó új egyetemi tandíjrendszer ellen, amely az amúgy is kevés munkás-, paraszt- és kispolgári származású diák számát tovább csökkentette, A Tandíjreform Bizottság több elnevezés alatt is működött, és 1934. őszén a diákok és szüleik széles körére kiterjedő peticiós kampányt folytatott a közoktatásban érvényesülő osztálypolitika ellen. 1935-ben kiadta az Ifjúság c. egyetemi lapot és a Diákok vagyunk c. füzetet. A szervezkedésnek a rendőrség 1935. szeptemberében véget vetett.