Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

szedik ki a vízből, hogy a használható anyagot a híd rendelkezésére adják. A Lánchíd, Margithíd, Erzsébethíd anyagaikat adják, hogy megépülhessen utódjuk: a Kossuthhíd. De részben ezekből építi a győri vagongyár a nagy vasszerkezeteket is. Szeptember 4. A III. számú dunai pilléren elkészült az első pillér alsó része, ma elkezdtük a víz fölött felmenő rész betonozását. Vidékről csak nem akar érkezni a fa sehogysem, annál inkább nekifekszünk az uszodatalphalászatnak és a budai favágásoknak. Az eddigi orosz teherautóosztag elvonult. Vas Zoltán Bécsbe utazott és ott sikerült elintéznie az orosz parancsnoksággal, hogy kaptunk másik osztagot. Nagy segítség! Szeptember 6. Már a budai munkahely is elkezdi a vasbetonköpenyek süllyesztését. Egyszerre négy pilléren folyik szépen, lépcsőzetesen a munka. Hála a sok erőfeszítésnek, munkáslétszámunk ezer fölé emelkedett, csak 130 ácsunk kevés. Jöttek Bajáról, Tótkomlósról, Orosházáról, Ceglédről és Kökény oszt. tanácsosnak sikerült elérnie, hogy az I-ső magyar vasút- és hídépítő zászlóalj is küldött egy nyolcvan főnyi hidászcsoportot állandó munkára, Eördögh főhadnagy vezetésével. Ezeknek is majd a fele ács. Most már olyan a munkahely, mint a hangyaboly. Szeptember 14. Késik a győri vasszerkezet: már itt kellene lennie, hogy programmunk szerint január 31-re elkészülhessek a híddal. Malomsokyék is nekikezdenek az öt főtartóból álló hídjuk első főtartójához, de a fa még mindig nem jön. A budai oldalon befejeződik közben a feljáró támfalának építése. Még megesik az a szégyen, hogy a főváros előbb készül el a feljáróval, mint én a híddal. Nincs szerszámunk sem. Egy eltörött csavarmetsző, amit azelőtt pár pengőért minden utcasarkon meg lehetett venni, ma katasztrófa. Alig tudják pótolni. De ha nincs is szerszám, van lelkesedés. Mindent azonban ezzel nem lehet pótolni, legfeljebb az egyre soványabbá váló ebédeket. Szeptember 15. Végleg nincs fa. Nem várhatunk tovább. Összeszedjük, ami vasroncsot a Duna feneke ad. Fehér Frigyes kollégámnak sikerül 13 vagon szögvasat találnia és a hat tervezett fanyílásból négy helyett vashidat építünk. Mistéth Endre és Hilverth Elek tüneményes gyorsasággal készítik el ennek a terveit is. Még nincs is kész a terv, de ma már megrendeltük a hidakat négy pesti gyárnál. A vasmunkák ellenőrzésére és vezetésére Faltin Imre kollégámat kértem magam mellé segítségül. Szeptember 16. Végre kész az első mederpillér. A III. számú ma teljesen elkészült. Szeptember 26. Sok a sürgés. Gerő Ernő miniszter naponta itt van, újságolja, hogy végre sikerült megindítania Győrből az első vagont. Ma egyébként jó napunk volt. Befejeztük a pesti 57 méteres vasnyílás szerelőállványát, nekikezdtünk a 78 méteres nyílás szerelőállványának, amelynek cölöpéit nehezen kapartuk össze. A cölöpök fölötti állványrészeket romházak faanyagából állítjuk össze. Malomsokyék nekikezdtek a második főtartó készítésének és Szabókyék, miután nekik is jutott a fából, egyszerre két főtartó építésének kezdenek neki. Ma kaptunk Tótkomlósról 40 mázsa lisztet. Az utolsó pillanatban érkezett, két nap múlva már nem tudtunk volna főzni az embereinknek. Estére kész a második mederpillér is. Kezdünk kibújni a vízből. Október 6. Kész a harmadik mederpillér. Október 15. Megindítottuk a győriek telepének berendezését. Irodát, raktárt építünk, villanyáramot vezetünk, a környező házakban munkáslakásokat szerzünk. 14* 211