Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

tegyem fel, hogy 1946. áprilisában és májusában már fel fog készülni a főváros 1946—1947 telére, hogy ne álljon elő az a helyzet, melynek következtében Földes Mihály elvtársamnak a közigazgatási bizottság múlthavi ülésén fel kellett szólalnia és megrázó szavakkal kellett ecsetelnie a kórházak helyzetét, mert nem tudtak az orvosok a műtőkben dolgozni, illetve ne álljon elő az a helyzet, hogy a kórházaknak, iskoláknak, a főváros intézményeinek ne legyen tüzelőjük, minek következtében a fővárosi alkalmazottak, akiktől most olyan sok és nehéz munkát kérünk és követelünk, fűtetlen szobákban, itt és otthon is dolgozzanak. Reméljük, mint ahogyan remélhető volt pár évvel ezelőtt, a főváros közönsége, a főváros közületének ez a hatalmas szerve gondoskodik a főváros lakossága elsőrendű szükségleti cikkeinek ellátásáról. Kapcsolatos ezzel és a jövendő tervekkel, bár nem e napok feladata, hogy a polgármester úr, aki ahhoz a párthoz tartozik, amely abszolút többséget szerzett a választások alkalmával, legalább ismertetné meg nagy vonalakban a közigazgatási bizottságot és a törvényhatósági életet a programmjával. (Helyeslés.) Ez vele jár az alkotmányos élettel. Hiszen tudjuk — koalíciós kormányzás alapján állván —, hogy ez a programm nagyjából valamennyiünk helyeslésével találkoznék. De egy ilyen programmnak a felvázolása segítene annak az egészséges közületi életnek a kialakításához, amelynek a kialakításában valamennyien a polgármester úrral együtt munkálkodnánk. (Helyeslés.) Ezek sorába tartoznék: a polgármester úrnak, illetve a polgármester úr pártjának az állásfoglalása az új fővárosi törvény dolgában is. Tudjuk, hogy éppen ezekben a napokban, amikor a pártok a nemzetgyűlés összeillése előtt igen nagy kérdésekkel foglalkoznak, hogy a fővárosi törvényt sok más törvényalkotás fogja megelőzni. A Nemzetgyűlés nem kezdheti előbb munkáját, mint hogy megalkotja a saját törvényét, ügyrendjét és házszabályát. Bizonyos, hogy mindent meg kell előznie ezután a nagy alkotmányjogi tervezetnek, a javaslat előkészítő munkájának. De úgy vélem, hogy az ország egyik legnagyobb közülete, legnagyobb törvényhatósága, Budapest székesfőváros joggal léphet a törvényhozás elé azzal a kívánsággal, hogy az alkotmánymódosító javaslatok letárgyalása után mindjárt elsőnek a fővárosi törvény kerüljön sorra. (Helyeslés.) Szakítanunk kell ezen a területen a régi állapotokkal, mert demokratikus gyakorlatunknak és rendszerünknek megfelelően szeretnők már a paragrafusokban szabályozottan látni törvényhatósági munkánk eredményét. Annyival is inkább szükség van erre, mert szerencsénk volt néhányunknak még az ideiglenes törvényhatósági élet közigazgatási bizottságában szólni az adó-kérdés nagyon bonyolult területéről. Ha jól emlékszem, Gyömrey bizottsági tag úr felszólalása nyomán kellett a szociáldemokrata közigazgatási bizottsági tagoknak rámutatniuk arra a nehéz, régi rendszerre és az adózás területén levő kérdések nagy tömegének a rendezésére is, ami évtizedes kívánsága az egész törvényhatósági életnek, nemcsak az ellenzéknek a kormánnyal szemben elfoglalt álláspontja. Mindezt el kellett mondanom abból az adott helyzetből kifolyólag, hogy az urak valamennyien olvashatták a lapokban a polgármester úrnak azt az egyébként nagyon dicsérendő és helyes elhatározását és magatartását, amellyel a kormányhoz, a pénzügyminiszter úrhoz fordult a lakásadó 75 százalékának a főváros számára való átengedése érdekében. Ez csak egy része — sajnos —, nagyon kis része a kérdés-komplexumnak. Évek, sőt évtizedek óta, mióta a szociáldemokratáknak alkalmuk van részt-