Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

mai leromlott viszonyaink között esetleg szivárványként hatnak, de amelyekről hiszem, hogy az elkövetkezendő kemény és szorgalmas törvényhatósági munkában az igen tisztelt bizottsági tag urak részleteiben is tárgyalni fognak. Utalnom kell azonban arra, hogy a mai nyomorunk és elesettségünk nem tölthet el bennünket pesszimizmussal, nem tölthet el bennünket azzal a hangulattal, hogy nem érdemes dolgoznunk. Erősen hiszek benne, hogy Budapest helyes fejlődési kontúrjainak kirajzolása, részleteinek megtervezése ennek a szabadon és függetlenül választott demokratikus törvényhatóságnak a feladata. Ezt a hatalmas munkát, melyet utódaink fognak megbírálni, csak úgy tudjuk elvégezni, ha minden pártérdek félreszorításával, pusztán a tárgyi feladatokat nézzük, keressük egymásban a jót, a szépet. (Helyeslés — a jobboldalon.) Ne az ellenséget, hanem a hűséges történelmi barátot lássuk egymásban (Úgy van! Úgy van! — jobbfelől), akik a legnehezebb időkben találtunk egymásra. Kérve kérem a törvényhatóság minden pártját és minden tagját, e súlyos történelmi kataklizma döntő állomásánál, tegye félre az egyébként jogos érdekeket, szorítson egymással baráti kezet és vezesse ezt a fővárost az önzetlen, lelkiismeretes munka birodalmába. (Taps.) Én a magam részéről ünnepélyesen ígérem, hogy munkámban mindenkor a székesfőváros örök érdekei fognak vezetni és azoktól sem pártérdek, sem magánérdek eltéríteni sohasem tud. Nem hárítjuk el magunktól azt a felelősséget, hogy nemcsak egy város sorsát irányítjuk, de útmutatói vagyunk egyben az egész magyar közéletnek is. Történelmi feladatunk, hogy a nemzet sok-sok tévedése után a most következő tél borzalmait is leküzdve megindítsuk azt a fejlődést, amely az ország és a főváros számára egyaránt barátokat keres a Duna völgyében és a világon mindenütt. Hiszem azt, hogy megértjük az idők szavát, felülemelkedünk apró, kicsinyes érdekeinken, a munkafegyelmet a dolgozók lemondás és önmegtartóztatás árán is megtartják és így a halál völgyének közepén, a nagy folyam két partján elindítjuk fejlődésére azt a várost, amelyikben gyermekeink és unokáink boldog, szabad életet élhetnek. Isten adja, hogy ez a törvényhatóság ebben a szellemben eredményesen vezethesse fővárosunkat és mutasson utat az országnak! (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. — A polgármestert számosan üdvözlik.) Bp. Szfőv. th. biz. közgy. jkv. 1945. 72. Tudósítás Bartók Béla Csodálatos mandarin című táncjátékának első magyarországi bemutatójáról 1945. december 9. „A vágy rapszódiája." így nevezhetnők el Bartók Béla lélegzetfojtó táncjátékát, a vasárnap este végre bemutatásra került „Csodálatos mandarin"-t. Bár eldöntetlenül hagyjuk, hogy a vágyé ez a szilaj rapszódia, vagy inkább az akaraté? Mert a lebujba csalt férfi, akit három rabló agyonüt, kútba dob, késsel hátba döf és felakaszt, mindezek ellenére konokul élve marad, amíg célhoz nem ér és a megkívánt leányt karjai