Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

A Kisgazdapártban folyó, a koalíció működését nehezítő belső harc a köztársaságellenes összeesküvés leleplezése után (112) a jobboldal újabb vereségével végződött. Ez a vereség éreztette hatását az FKgP fővárosi frakciójában, a budapesti pártszervezetek működésében (113a-b), és változáshoz vezetett a polgármesteri székben is, amelyet 1947 nyarától kezdve Bognár József (FKgP) töltött be. 1947. első felében a népi demokrácia fejlődése meggyorsult, napirendre került az MKP által kezdeményezett tervgazdálkodás bevezetése, a gazdasági újjáépítés befejezését és az életviszonyoknak a háború előtti színvonalra emelését célul kitűző hároméves terv kidolgozása. A fővárosi tennivalókat összegezte az MKP nagybudapesti pártértekezlete, nagy figyelmet fordítva a községpolitikai tennivalókra. A pártértekezlet határozata (116) egyben állást foglalt Nagy-Budapest közigazgatási egységének megteremtése mellett is. A népi demokrácia fejlődésének meggyorsulásában szerepet játszott az a belső tisztulási folyamat, amely megindult a szociáldemokrata pártban is és a baloldal erősödéséhez vezetett. A baloldal bázisát alkotó fővárosi szervezetek az 1947. évi pártértekezleten hangot adtak annak a követelésüknek, hogy a jövőben nagyobb befolyást kívánnak gyakorolni a párt egész politikájára (118). 1947. augusztus elsején elindult útjára a hároméves terv, amelynek fővárosi változatát már az új polgármester terjesztette a törvényhatósági bizottság elé (119). A hároméves terv megindulásának hónapjában — annak utolsó napján — került sor az országgyűlési választásokra. A választások egyik legfőbb jellemzője az volt, hogy a koalíciós pártokból — elsősorban az FKgP-ből — kiszorult jobboldal a választásokon önálló pártokkal, mint a koalíció ellenzéke lépett fel. A választáson a kommunista párt és szövetségesei megkapták a szavazatok abszolút többségét (120a). A fővárosban az MKP az országost meghaladó szavazati arányt mondhatott magáénak, de kitűnt, hogy a Pfeiffer-féle nyíltan jobboldali Függetlenségi Pártnak sikerült maga mögé tömöríteni a burzsoá-konzervatív szavazókat. Az MKP nagybudapesti pártbizottságának a választásokról készült értékelése kiemelte, hogy a fővárosban — elsősorban a belső kerületekben — elért kedvező eredményben szerepet játszott a fővárosi kommunisták eredményes községpolitikai munkája (120b). A választások után a koalíción belül erőcsoportosulás ment végbe, amely mind a kormányban, mind a fővárosban további balratolódást eredményezett. Az MKP által kidolgozott kormányprogram követeléseit alkalmazta a fővárosra a nagybudapesti pártbizottság (121). A kisgazdapártban új vezetőség alakult, amelynek várospolitikai elképzelése lényegében az új kormányprogramra épült (122). A politikai életben történt változások kifejezésre jutottak a törvényhatósági bizottság összetételének módosulásában (123), amelyben a koalíció további erősödését jelentette a Pfeiffer-párt feloszlását követően tagjaiknak a bizottságból történő kizárása (124). Az országgyűlési választások eredményei tovább mélyítették az ellentéteket a szociáldemokrata párton belül, a Fővárosi Végrehajtóbizottság egyre erőteljesebben a baloldali politika, a munkásegység határozott képviselőjeként lépett fel (125). 11 161