Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

kéziszerszámokat egyes helyeken csaknem teljes egészében elvitték és a megmaradt szerszámgépek áram hiányában nem voltak használhatók. Súlyos nehézségeket oko­zott a közlekedési eszközök, teherszállító kocsik és gépjárművek teljes hiánya is, a nagykiterjedésű vonalakon az anyagokat, szerszámokat kézi kocsikon kellett szállítani. Az alkalmazottak szabad mozgásának korlátozása további akadályul szolgált a munkálatok végzésénél. Ismételten meg kell állapítani, hogy a Beszkárt alkalmazottai minden elismerést megérdemlő lelkesedéssel végezték munkájukat, dacoltak az éhséggel, hideggel és a személyi veszélyekkel. A pályák általában nem szenvedtek nagyobb sérülést, úgy hogy ezek helyre­állítása nem ütközött nagyobb nehézségekbe. Súlyos probléma volt a Bhév. vonalakon felrobbantott hidak helyreállítása. A Beszkárt villamosvasúti összvonalhossza a Földalattit és a Fogaskerekűt bele­értve 199 km. Ebből üzemképes állapotban van most már 152 km, tehát az össz­vonalnak 77%-a. Vasúti berendezéseink közül a felsővezetéki hálózat szenvedett legnagyobb mér­tékben. Egyes vonalakon, ahol nagyobb harcok voltak, úgyszólván az egész felső­vezetéki berendezés eltűnt, újból kellett felépíteni. A kábelhálózatot is sok bombatalálat érte. Szakmunkás, gépjárművek, anyag­hiány és megfelelő műszerek hiányában a sérült kábelek kijavítása — különösen a budai vonalakon — sok nehézséggel járt. Az áramátalakító állomások gépeinek és kapcsolóberendezéseinek helyreállítási munkálatait örvendetes gyorsasággal végezték, úgy hogy ezek a létfontosságú telepek ma már csaknem teljes kapacitással rendelkezésre állanak. A műhelyekben, kocsiszínekben és garázsokban sok szerszámgép sérült meg, sok gépet elhurcoltak, a kéziszerszámok úgyszólván teljesen eltűntek. A vasúti járművek már a hosszú háború alatt a pótanyagok használata és a szük­séges karbantartási munkák elmaradása folytán sokat szenvedtek és nagyon lerom­lottak. Az ostrom alatt a járművek túlnyomó része — több mint 80%-a — kisebb­nagyobb sérülést szenvedett, sok jármű teljesen elpusztult, többé nem is javítható. A járművek helyreállítási munkálatait kézi erővel kellett a kocsiszínekben elvé­gezni, amelyek pedig ilyen nagyszabású munkálatokra berendezve nem voltak. Hogy e tekintetben mit végzett a Beszkárt személyzete, azt bizonyítja, hogy a Beszkárt-nak a kocsilétszáma 1860 volt, ebből ma már üzemképes 1114, tehát az összlétszám 60%-a. Javításban és félreállítva 704, nem javítható 42. Ma már a forgalomba kiadott kocsik száma 950 és az üzemképes tartalék 164 kocsi. Ma már a Beszkárt több mint 150 000 kocsikilométert teljesít naponta. 2 Ezeket az eredményeket a Beszkárt aránylag rövid idő alatt érte el és a munka­2. 1945. február 7-én indult el a fővárosban az első villamos, az 55-ös járat az újpesti Víz­torony és a Forgács utca között. A belterület felé az első személyszállító járat gőzmozdony von­tatással a Kőbányai kocsiszín és a Rókus kórház között február 22-én indult el. Ez a járat első­sorban a Rókus kórházban és a Corvin áruházban felhalmozott hullákat szállította ki a Kerepesi temetőbe. Ezek a járatok azonban csak időlegesen közlekedtek, a rendszeres közúti villamos­közlekedés március 26-án a Váci úton indult meg, április 30-tól pedig már a Nagykörúton is járt a sárga hatos villamos. A budai oldalon a zugligeti és hűvösvölgyi forgalom csak május 7-én indult meg. 147

Next

/
Thumbnails
Contents