Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

székesfőváros nem eléggé alapos, egyoldalú indokai előtérbe kerülnek, és a vidéki érdekek, amelyek számbelileg sokkal nagyobb, és érdekekben is nagy jelentőségű súlyt képviselnek, egyszerűen háttérbe szorulnak bizonyos reprezentatív és hamisan összeállított esztétikai, vagy akár kulturális célok előtt. 4. A legutóbbi katasztrofálisan végződő háború országunkat nemcsak anyagilag tette tönkre, hanem hosszú időn keresztül a puszta létért való küzdelem színhelyévé süllyesztette. Emellett a magyarságra nézve borzalmas finálé mellett határaink is megszűkültek, lakosságunk különböző okok miatt megritkult, úgyhogy az ország egész lakosságát nem lehet többre tenni mintegy 8—9 milliónál. Az ilyen szegénnyé vált és területében teljesen összeszűkített ország programjában nem szerepelhet az, hogy fővárosa „világbirodalmi" méretekre törekszik és az ország lakosságának mintegy V

5-ét akarja kereteibe szorítani. Bocsánat a kifejezésért, de ez az egész így határozottan a vízfejű alkotmány jellegét viselné magán. Mindezek alapján Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Nemzeti Bizottsága és a Nemzeti Bizottságban résztvevő pártok nevében mondhatjuk, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága is azon az állásponton van, hogy — eltekintve a Közmunkák Tanácsának fentiekben kiemelt összhangosító és komoly felügyeleti tevékenységétől — „Nagy"-, sőt „Óriás"-Budapest létrehozásának kérdését le kell venni a napirendről, mert ez komolyan egyetlen egy érdekeltnek sem előnye, s úgy látszik — megengedjük egyébként érdemes, de csak személyi ambíciók célja lehet.

1 Pestvármegye Nemzeti Bizottságának megbízásából: Dr. Gorzó Nándor nemzetgyűlési képviselő, Pest vm. Nemzeti Bizottságának ügyvezető társelnöke Pest m. Lt. Pest m. alispánja közig, iratai. 5958—1946. Tisztázat. 1. A Pestvármegyei Nemzeti Bizottság elutasító álláspontja után a fővárosi különbizottságnak csak azt sikerült elérni, hogy október 28-án a megyei küldöttek hozzájárultak a munkabizottság jelentésének továbbításához a belügyminisztériumba azzal a megjegyzéssel, hogy a kérdés még további tanulmányozást igényel. Harrer Ferenc már idézett kézirata szerint ezután NagyBudapest létrehozása „elaludt". Ez a megállapítás csak részben igaz, mert a Fővárosi Közmunkák Tanácsa —• amely több ízben foglalkozott Nagy-Budapest városfejlesztési tervének kidolgozásával — szinte állandóan napirenden tartotta. Pl. 1946. április 17-én Pestmegye és a környéki települések képviselőinek bevonásával tartottak ún. szaktanácskozást, ahol elsősorban Házi Árpád alispán intézett éles támadást Nagy-Budapest terve ellen, de hasonló véleményen voltak egyes környéki városok vezetői is. 1947-ben a Magyar Kommunista Párt nagybudapesti pártértekezletének határozata foglalt ismét állást Nagy-Budapest megteremtése mellett (lásd a 116. sz. iratot).