Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

sokat szenvedne. Ha ez a szerv nem lenne meg, akkor most is létre kellene hozni. A kérdéssel kapcsolatban egy megdöbbentő tényt kellene megállapítania, azt, hogy a Nemzeti Bizottságok lassanként üres keretté változnak. Ha a Budapesti Nemzeti Bizottság foglalkozik is még komoly kérdésekkel, aki a vidéket járja és aki Budapest kerületeit, illetve az ottani NB-k működését figyelemmel kíséri, annak meg kell állapítania, hogy a Nemzeti Bizottságok lassanként elhalódnak, nem jönnek össze azzal az indokolással, hogy nincsen kérdés, amiről beszélhetnének, amit megvitathatnának. Ez a jelenség azt mutatja, hogy a széles dolgozó és demokratikus tömegek, valamint a munkásság és az értelmiség sorai előtt kezd elfakulni annak tudata, hogy tulajdonképpen mi is a Nemzeti Bizottságok feladata, mik a Nemzeti Bizottságok, mi történelmi hivatásuk. Nem kíván a Nemzeti Bizottság múltjával részletesen foglalkozni, csak érinti azt a kérdést, hogy mindezért nem csupán csak a kerületi, illetve vidéki Nemzeti Bizottságok a felelősek, hanem tényleg van valami igazság abban, hogy nincsen problémájuk, programjuk, ami felett tárgyaljanak. Úgy látja, hogy az ország helyzete ma közjogilag és az állam különböző közületeinek életét nézve olyan megszilárduláson ment keresztül, hogy az egyes nemzeti bizottságok történelmi helyzete megváltozott. Megváltozott azonban ezzel kapcsolatban a történelmi feladatkör is. Éppen ezért a Nemzeti Bizottságnak keresnie kell azt az új tartalmat, amivel ismételten át tud alakulni a nemzet egyik legdöntőbb és legfontosabb demokratikus politikai szervévé. Ezt az új tartalmat pedig abban látja, hogy a Nemzeti Bizottság, amely az összes demokratikus erők összefogó testülete itt Magyarországon, ki kell hogy vegye a maga részét gazdasági téren is a nemzet újjáépítésében. Ha a Nemzeti Bizottság volt az a szerv, amelynek működésén keresztül az egész ideiglenes nemzetgyűlés, a törvényhatóságok stb. stb. megalakulhattak és így vissza tudták állítani a normális állami életet, akkor a Nemzeti Bizottságoknak kell lenniök azoknak a szerveknek, amelyek a magyar társadalom motorjaivá válnak és nekik kell megtenniök az első lépéseket a magyar tömegek mozgósítása terén az ország gazdasági újjáépítése érdekében. Nem annyira Budapest területére nézve van a Nemzeti Bizottságnak ezen a téren döntő feladata, hanem politikai és döntő szerepet kell vállalni ezen a téren a vidéki városokban és falvakban is. Köztudomású, hogy a közlekedési nehézségek miatt sem a pártoknak, sem az államnak a megfelelő szervei nem tudnak olyan eleven és élénk kapcsolatot fenntartani a vidékkel, hogy óráról-órára, napról-napra érintkezésbe lépjenek egyesekkel, felzaklassák és segítsék a vidéki tömegeket az ország általános problémáinak a megoldására. Ezen a téren tehát különösen a vidéken, ahol a nemzeti bizottságok mégis a megtestesítői az ország összes demokratikus erőinek, egy közös testület óriási történelmi hivatást hajthat végre, ha az ország gazdasági újjáépítése érdekében meg tudja mozgatni az ország dolgozó tömegeit, rétegeit. Különösen nagy hivatást tölt be akkor, ha a földmíves társadalmat mozgósítja az aratás, a termés betakarítása terén. Éppen ezért szükség volna beléjük vinni a munkaverseny szellemét a városokkal szemben. Éppen úgy, mint ahogyan az ipari munkásság versenyre kelt egymással a vasút helyreállítása érdekében, ők is a termés betakarítását tekintve törekedjenek maximális eredményre, maximális gyorsasággal hozzák ezt létre, közreműködjenek a városok közti iparcikkek stb. kicserélésére. Csakis ettől függ az ország talpraállítása. Az elmondottak értelmében beterjeszt egy javaslatot, amely azt a célt szolgálja,