Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

Felmerül a kérdés, hogyha most visszapillantunk erre az eltelt 25 évre, vájjon megértette-e a székesfőváros a vezéri szót, vájjon megragadott-e minden alkalmat arra, hogy ez a Budapest, amely földrajzilag az ország szívét kellene és kell, hogy jelentse, ez alatt a 25 esztendő alatt a szó teljes értelmében valóban az ország szivévé vált-e? Vájjon revideálta-e önmagát ez a főváros? Vájjon megértette-e, átvette-e és a megvalósulás stádiumába segítette-e azokat a hatalmas, nagy feszítőerőt jelentő gondolatokat, amelyeket Wolff Károly vetített a székesfőváros közönsége elé. Vájjon ez a székesfőváros, amely ma olyan gyönyörű, hogy minden magyar ember szíve büszkeséggel telik meg, ha lenéz rája, akár a Gellért-hegyről, akár Buda bármelyik magasabb pontjáról, le a Duna völgyére, a városra, ahol egyrészt pompáznak a barokk, a neobarokk, a szecessziós, a modern, a hypermodern paloták, másrészről^ amint a perifériák felé fut el a szem, lassankint kisebbek lesznek a házak, szerényebbek lesznek az épületek, a hajlékok, vájjon megtalálta-e ez a székesfőváros és ennek szelleme teljes mértékben azt a módot, hogy harmóniát tud teremteni a barokktól egészen a kis munkásházakig. Vájjon megteremtette-e az átjáró hidat, amely átjáró híd kell, hogy keresztülszelje ezeket a palotákat, körutakat, aszfaltos járdákat le egészen a munkástanyákig. Ha most erre a kérdésre választ akarnék adni, mégpedig egészen őszintén, akkor kétségtelenül azt a választ kellene adnom, hogy ezt a feladatot a székesfőváros nem teljesítette, nem teljesítette, mert talán már nem tudta teljesíteni! Egyidejűleg meg kell állapítanom, hogy annyi volt a zavaró momentum, hogy megfontolás tárgyává kell tennem, vájjon marasztaló ítéletet lehet-e és kell-e mondani? Itt volt az az északkeletről az ország szíve felé terjedő állandó vándorlás, amelyet a Galíciából származó zsidóság hadai fokozatosan küldtek Budapest felé s amely lassan, de biztosan fölébe tudott emelkedni; s itt volt másrészről a főváros felé áramló erőgyarapodás, amely viszont a magyar vidékekről gyarapította a város magyarságát. Ugyanakkor meg kell állapítanom azt is, hogy volt egy másik akadálya is annak, hogy a vezéri szónak az értelméből a programmot nem lehetett teljesen megvalósítani. Nem lehetett azért, mert akkor olyan politikai elgondolás volt, amely abban a tévhitben élt, hogy ennek a kis trianoni országnak és a fővárosnak gazdasági, társadalmi és politikai értékeit a régi liberális szellemben kell megtartani, abban kell konzerválni és ezekből fakad majd a fővárosnak és az országnak a jövendője. A mai napon is légitámadás hulláma zúgott végig a főváros egy része felett. Még most is beárnyékolja az eget az a füstfelhő, amely a bombázott gyártelepek tartályaiból száll az ég felé. • Sokszor hallottam az elmúlt napokban, itt a fővárosban járva, hogy mi jön, vájjon ez a mostanában kissé halkabbra vált életütem és csendesebbé vált forgalom nem rendkívül kedvezőtlen-e a székesfőváros fejlődése szempontjából? Vájjon nem lesz-e hanyatlás ennek a következménye? Erre mindig azt válaszoltam — és ma is itt a közgyűlésen, mintegy válaszképpen mondom azoknak, akikben talán fel-feltódul ilyen aggodalom —, hogy ennek a városnak újjá kell születnie. Sokszor azt hihette az ember, mintha ez a székesfőváros ebben az országban corpus separatum

2 volna, mintha a maga társadalmi összetettségével, népi adottságával, a kozmopolitizmus révén befolyásolt szellemiségével egy külön testnek az igényét 2. Külön test.