Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

NÉVJEGYZETEK

Pollatschek Elemér, (1875—?) főorvos, szabadelvű politikus, 1930—1941 között foglalt helyet a tvhat. biz.-ban. A Polgári Szabadság Párt tagjaként 1942. jan. 1-vel fosztották meg mandátumától. — 500. Popovics Sándor, (1862—1935) a harmadik Wekerle-kormány pénzügyminisztere. 1920ban a magyar békedelegáció pénzügyi szaktekintélye. 1924-től 1935-ig a Magyar Nemzeti Bank elnöke. — 185, 596. Preszly Elemér, (1877—?) ügyvéd, kormánypárti politikus. 1920-tól 1935-ig Pest vm. főispánja, majd a Gömbös-kormány belügyi államtitkára. 1935-ben képviselő. — 292, 420. Prohászka Ottokár, (1858—1927) katolikus pap, író. 1905-től székesfehérvári püspök, 1920— 1922-ben képviselő majd a KNEP elnöke. — 54, 117, 223. Prónay Pál, (1874—1944 v. 1945) katonatiszt, a legkegyetlenebb ellenforradalmi tiszti különítmény szervezője. Az EME és Etelközi Szövetség vezetőségi tagja, a burgenlandi harcok vezéralakja. 1921-ben nyugdíjazták, mivel megtagadta IV. Károly csapatainak megtámadását. A Vannay puccs résztvevője s 1944-ben Szálasi aktív támogatója. — 77. Propper Sándor, (1877—1956) kárpitos, szociáldemokrata politikus. 1920-tól a Népszava helyettes szerkesztője. A Bethlen—Peyer paktum egyik aláírója. 1922-től 1939-ig képviselő, 1925-től 1931-ig tvhat. biz. tag. — 222, 242, 292, 293, 320, 416. Rajk László, (1909—1949) tanár, 1931-től a KMP tagja. 1935-ben irányítója a MÉMOSZ kommunista frakciójának, a spanyol polgárháborúban a Nemzetközi Brigád tagja. Hazatérve 1941-ben internálták, kiszabadulva 1944 őszén a kommunista párt KB titkára, majd a nyilasok Sopronkőhidára hurcolták. — 395, 576. Rajniss Ferenc, (1893—1946) újságíró, 1928ban az OTI titkára, 1929-ben aligazgatója. 1935-től 1944-ig képviselő. Az Új Magyarország, majd a Magyar Futár c. szélsőjobboldali lapok szerkesztője. A Szálasi-kormányban vallás és közoktatásügyi miniszter. Háborús bűnösként végezték ki. — 436, 443. Rákosi Jenő, (1842—1929) nacionalista író, publicista, a harminc milliós magyar birodalom eszméinek hirdetője. — 473. Rákosi Mátyás, (1892—1971) magántisztviselő, 1910-ben kapcsolódott be a szocialista munkásmozgalomba. Az első világháború alatt orosz hadifogságba került, 1918-ban hazatért, a Tanácsköztársaság időszakában népbiztosi tisztségeket töltött be. 1919. aug.ában Bécsbe került, ahol internálták, 1920ban a Szovjetunióba érkezett. A Kommunista Internacionálé VB munkatársa, majd 1921- ben titkára. 1924-ben illegálisan Budapestre jött, a KMP I. Kongresszusán a VB tagjává választották. 1925. szept.-ben 8'/2 évre, 1935 febr.-ában életfogytiglani fegyházra ítélték. 1940. okt.-ben a szovjet kormány közbenjárására kiszabadult. 1941 — 1944. években a Szovjetunióban élő magyar kommunisták vezetője. 1945. jan.-ban tért vissza. — 603, 605. Rakovszky Iván, (1885—1960) Tisza, majd Bethlen István köréhez tartozó politikus. 1922- től 1935-ig képviselő, 1922—1926 között belügyminiszter. 1928—1935. években a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöke. 1941-ben felsőházi tag. 1944-ben a Lakatoskormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. — 111, 124, 129. Rassay Károly, (1886—1958) ügyvéd, liberális ellenzéki politikus. 1920-tól 1944-ig képviselő. 1920-tól 1923-ig és 1930-tól választott, 1933-ban örökös tvhat. biz. tag. A KNEP egyik alapítója. A Huszár-kormány igazságügyi államtitkára. 1921-ben a Független Kisgazda Földműves és Polgári Párt, 1923-ban a Fővárosi Szabadelvű Párt, Vázsonyi halála után a Független Nemzeti Demokrata Párt majd a Nemzeti Szabadelvű Párt létrehozója, mely 1935-től Polgári Szabadság Párt néven működött. 1923-tól 1944-ig az Esti Kurír szerkesztője. 1944-ben, mint az angolszász orientáció hívét Mauthausenbe hurcolták. — 141, 192, 220, 221, 279, 490, 602. Ratkovszky Ferenc, (1900—1965) gépészmérnök, egyetemi tanár, 1941-től Budapest Főváros Elektromos Műveinek vezérigazgatója. — 521. Rade Károly, (1864—1946) kertész, 1913—1930 között a Fővárosi Kertészet igazgatója, nyugdíjaztatása után tanácsadója. Nevéhez fűződik a Gellérthegy kertészeti rendezése.— 304. Reinitz Béla, (1878—1943) zeneszerző, a Tanácsköztársaság idején kormánybiztosa a művészeti ügyeknek, s szervezője a Bartók Béla, Dohnányi Ernő és Kodály Zoltán összetételű zenei direktóriumnak. — 26. Reisz Móric, (1876—1952) húsipari munkás, lapszerkesztő, szociáldemokrata politikus. A Szakszervezeti Tanács, az OTI elnökségének és igazgatóságának tagja. 1925—1941 között foglalt helyet a tvhat. biz.-ban. 1942. jan. 1-vel fosztották meg a mandátumától. — 500.