Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

Bevezetés

Budapest e rendkívül ellentmondásos, alapjában negatívnak jelölhető negyedszázadáról. A kötetben közölt iratok elsősorban a budapesti várospolitika történetét a kormánynak a fővárosi autonómia felszámolására irányuló törekvéseit és a törvényhatósági bizottságon belül a főváros politikai vezetéséért folytatott küzdelmet kísérlik meg dokumentálni. Kötetünk összeállításánál igyekeztünk oly forrásokat gyűjteni, amelyek az eseményekre s azok hátterére egyaránt rávilágítanak, de — alkalmazkodva levéltárunk négykötetes forráspublikációjának szempontjaihoz —, nem vállalkozhattunk természetesen arra, hogy mindazt bemutassuk, ami fővárosunkban történt. Magyarország egyetlen nagyvárosa volt a főváros, itt koncentrálódott a gazdasági élet irányító apparátusa, a bankok, a nagyvállalatok: ugyancsak Budapesten volt az államhatalom minden fontos központi intézménye. Természetes, hogy a főváros élete, fejlődése, sorsának alakulása szervesen egybekapcsolódott az ország életével, az „országos történelem" eseményeivel. Ugyanakkor irataink talán tükrözik, hogy a főváros történetének e korszakban is egy sor önálló, sajátos vonása, jellegzetessége van, amelyeket igyekeztünk bemutatni. Lehetőleg kerültük már ismert források újrapublikálását, bár néhány esetben ez elkerülhetetlennek bizonyult. A főváros felszabadításával kapcsolatos harci cselekmények, a tudatos iratmegsemmisítések és a későbbi évek iratselejtezései következtében az ellenforradalmi korszak legfontosabb városházi forrásanyaga jórészt elpusztult és az országos intézmények iratai is csak töredékesen állnak rendelkezésre. Ezért fokozottabb mértékben kellett támaszkodni olyan forráscsoportokra, mint a törvényhatósági bizottsági közgyűlések, nemzetgyűlési és parlamenti ülések jegyzőkönyveire és sajtóanyagra. Kétségtelen, hogy a jegyzőkönyvi és sajtóanyag ilyen mérvű felhasználása újszerű, de — tudva azt, hogy a városi életben a fontos ügyek tárgyalásának és elintézési módjának írásban történő rögzítése mindig is kisebb mérvű volt mint a kormányszerveknél — e forráscsoportok felhasználása nélkül egy egész sor kérdésre semmiféle dokumentum nem állna rendelkezésre. A korszakra vonatkozó ismeretek birtokában azonban feltétlenül lerögzíthető, hogy e forrástípusok dokumentum értéke legalább azonos az ügyiratokéval. Ugyanakkor sikerült feltárni eddig részben nem ismert, részben a várostörténet-írás elhanyagolt műfaja folytán felhasználásra még nem került eredeti iratanyagot is. A kötetben felhasznált képek és irathasonmások összeválogatásánál igyekeztünk a korszak olyan jellemzőit is bemutatni, amelyek a kötetben közreadott más forrásokban nem szerepelnek. A forrásokat az országos- és a várostörténet fordulópontjai alapján korszakokra osztva, öt fejezetben közöljük. Eltérően az eddig megjelent kötetekben követett gyakorlattól, a fejezeteken belül nem alkalmazunk tematikai tagolást, hanem a dokumentumok keletkezésének kronológiai rendjét vesszük alapul, mivel — kisebb történelmi időszakról lévén szó — a dokumentumok kronológiai sorrendben való közlése az egyes problémák időbeli jelentkezése, viszonyítva a korszak eseményeihez, lényeges következtetésekre nyújt lehetőséget. Az egy ügyben keletkezett dokumentumokat közös focim alatt, a, b, c jelzéssel megkülönböztetve, egymás mellett adjuk. A fejezetek előtt rövid bevezető ismerteti az egyes korszakok történetének főbb mozzanatait, utalva azokra a forrásokra, melyek a kérdéssel kapcsolatosak. A dokumentumokat a teljes köteten végighaladó sorszámozással láttuk el. A sorszámot követően az irat tartalmát ismertető cím (regeszta) s a forrásban foglalt esemény