Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)
De ezek a pillanatok csak múlók és ilyenkor megszólal a lelkiismeret szava, mely az Úr szava: „Küzdj és bízva bízzál!" 7 És én ebbó'l új erőt és új hitet merítve megyek neki a küzdelemnek azzal a szent bizakodással, hogy a legjobb erők összetömörülése által sikerülni fog új életre támasztani, újra erőssé és naggyá tenni ezt a sokat szenvedett hazát és boldoggá tenni keresztény és nemzeti alapon ezt a mi szeretett, drága Budapestünket!" Tvhat. biz. közgy. jkv. 1920—362. 32. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete az irredenta 1 „nemzeti ima'''' kötelező elmondásáról 1920. október 27. Az ezeréves Magyarországnak a világháború szerencsétlen kimenetele folytán történt megcsonkítása minden magyar lélekben mérhetetlen fájdalmat és gyászt keltett. Csüggednünk azonban nem szabad, hanem az isteni örök igazságosságba vetett rendíthetetlen hittel reméljük, hogy az ezeréves történelmi jogokhoz való törhetetlen ragaszkodással, valamint céltudatos és vállvetett munkával elérjük azt, hogy Magyarország ismét a régi nagyságban és erejével fog visszatérni a történelembe. 7. Az idézet Madách Imre Az ember tragédiája c. drámájának befejező sora. 1. Irredenta elnevezéssel általában azokat a soviniszta mozgalmakat jelölik, amelyek az egyes országok határain kívül élő nemzetiségeket s az általuk lakott területeket — nemzeti összetartozás, vagy történeti jog címén — az anyaországhoz kívánják csatolni. A magyar irredenta mozgalom kialakulására az első világháborút követő trianoni imperialista békeszerződés nyújtott alkalmat, amely a korábban Magyarországhoz tartozó területeken élő nemzetiségek önrendelkezési jogának elméleti biztosítása mellett, jelentős létszámú magyar lakosság által lakott területeket is, az újonnan keletkezett burzsoá jellegű államokhoz csatolt. A Magyarországgal kötött trianoni békeszerződés s általában a versailles-i békerendszer nem oldotta meg a közép-európai nemzetiségi problémákat, hanem más formában, más súlypontokkal mintegy konzerválta azokat s nem tudta kiküszöbölni e térség népeinek nemzeti ellentéteit. E békeszerződések negatív vonatkozásaira, különösen egy új világháborút előkészítő s kiváltó jellegükre már Lenin is rámutatott. Természetszerűleg a magyar uralkodó osztályok siettek kihasználni reakciós uralmuk fenntartása és megszilárdítása szempontjából a trianoni békeszerződés sérelmezhető rendelkezéseit. Irredenta és nacionalista-soviniszta jelszavak terjesztésével, ilyen propaganda szításával igyekeztek a dolgozó tömegek figyelmét elvonni a kizsákmányolástól, elszigetelni tőlük a haladó mozgalmakat s a főleg az ellenforradalmi rendszerből fakadó súlyos helyzet okául az ország „megcsonkítását" állították be. Kétségtelen, hogy e politika jelentős eredményeket könyvelhetett el a maga céljai szempontjából, bár sokat hangoztatott jelszavai, mint pl. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország!" nem tudták feledtetni sem az első világháborút megelőző évtizedek nyomorát, sem másfélmillió magyar kényszerű kivándorlását. Az ellenforradalmi rendszer negyedszázados fennállása időszakában folytatott külpolitikájának tengelyében is a szovjet- és kommunistaellenesség mellett, elsősorban a területi revízióra való törekvés állt, e céloknak minden más szempontot alárendeltek. Végül is e politika jegyében — az ellenforradalmi rendszer antikommunizmusa, antiszemitizmusa és agresszív jellege alapján — csatlakozott Magyarország az Európában létrejött fasiszta országok újrafelosztást követelő háborús tömbjéhez.
