Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

emberi fejlődésnek ez a kilendülése és természetellenes medrekbe való terelése a jövőben mindenkorra lehetetlen legyen. Ez a szellem, ez a keresztény szellem, amely itt győzedelmeskedett, győzedelmeskedik odakünn is a nagy politikai életben és itt hiába vannak vörös hadseregek, hiába kacsintgatnak a vörös hadsereg után, mi nem félünk. Hiába akarják a konszolidáció ellenesei ide hozni a vörös hadsereget, nem félünk mi ettől a vörös seregtől, mert a krisztusi eszme és a nemzeti gondolat győz és halad diadalmasan és a krisztusi eszmék fanatikus hitétől átitatott lelkek hadseregének ellentállásán vissza fog pattanni minden vörös feltámadás. Ezeket az eszméket, amelyek hivatva vannak a nagy feladatok egyedüli megoldására, ezeket a gondolatokat akarjuk mi érvényre juttatni Budapest székesfőváros közgyűlési termében. Ezért mondom, hogy a mai megalakulás határkő a székesfőváros életében. Bevonultunk ide, mint a főváros Ős magyar lakosságának képviselői. Az ős magyar lakosság követeli azt, hogy képviselői a székesfőváros kormányzásában egyedül a keresztény és magyar faji érdek jegyében dolgozzanak. Ezzel kapcsolatban, mélyen tisztelt közgyűlés rámutathatok a világvárosok általános krízisére is. Ez az a kérdés, amely bennünket leginkább érdekel. Látjuk, hogy Bécs, Berlin, Budapest, a nagy metropolisok, kiemelkednek a nemzeti evolúció folyamatából és tátongó űr keletkezik a világváros és vidék lelkivilága között. Mi ennek az oka? Mert nem volt megfelelően szabályozva a betelepülés és így lehetségessé vált, hogy internacionalista elemek beözönlésével a főváros élete eltávolodott azoktól az eszméktől, amelyek a nemzetet átitatják. Ez az eszme a keresztény magyar fajiság gondolata. Mikor mi ide bevonultunk a székesfőváros közgyűlési termébe, mint az ős magyar keresztény lakosság képviselői, mi át akarjuk hidalni ezt a szakadékot és megakarjuk oldani a mi székesfővárosunk szellemi életének válságát. Lehetséges, hogy a betelepülés kérdésénél ú. n. humánus szempont vezette önöket, de kétségtelen, hogy az a humanizmus a nemzeti érdekeket egyáltalában nem szolgáló álhumanizmus volt. Mi nem akarunk koncedálni

6 olyan szempontot, hogy aki tegnapelőtt Galíciában, egy év múlva Sátoraljaújhelyen, félév múlva Miskolcon volt, az rá néhány hónapra itt ülhessen a főváros közgyűlésében, mint képviselő. Azt akarjuk, hogy a székesfőváros minden ügyében ne a jöttmentek szava legyen mérvadó. Vállaljuk magunkra a felelősséget minden tettünkben és ez vezet bennünket minden állásfoglalásunknál is, mert tudatában vagyunk annak, hogy a helyeset és a jót akarjuk. Vagyunk olyan bátrak, hogy a felelősséget kizárólag magunk vállain viseljük. Ami itt eddig történt, az nem volt a keresztény magyar többség akarata. A múlt nem lett a magyar közönség által approbálva.

7 A történtek nem találkoztak a nemzet osztatlan tetszésével: így kétségtelen, hogy új utakon, új irányvezetéssel, új szellemben kell a közgyűlésnek a főváros ügyeit intéznie és ezen szellemről mi, akik a materializmus csődjét megállapítjuk az egész vonalon, akármint mosolyogják is ezt a megállapítást, azt mondjuk, hogy ennek 6. Elismerni. 7. Helyeselve, jóváhagyva.