Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

Bevezetés

BEVEZETÉS A Források Budapest múltjából 3. kötete fővárosunk története a Tanácsköztársaság megdöntésétől, 1919. augusztus 1-től a hitlerista és nyilas uralom alól történő felszabadulásig, 1945. február 13-ig terjedő időszakának eseményeit kívánja bemutatni. Amikor 1919. augusztus 3-án az antant imperializmus erői megszállták Budapestet s a védelmük alatt szervezkedő ellenforradalmárok három napon belül megdöntötték az ún. szakszervezeti kormányt, akkor a reakció, a fehérterror, az uralkodó osztályok retrográd csoportjai kerültek hatalomra. Vezérük, Horthy Miklós, 1919. november 16-án fehérterrorista különítményeinek élén vonult be a fővárosba. Első szavaival „a bűnös várost" és Budapest népét ostorozta. Uralmának vége felé, 1944 májusában pedig Budapest nyilas érzelmű polgármesterének kijelentette: „Budapest fertőző góc, lakossága rosszvérű, idegen konglomerátum". Az ország fővárosának lakossága negyedszázadon át egy olyan rendszerben élt, melynek vezetői gyűlölték és zömében ellenségként kezelték őket. A véres megtorlások nyomán konszolidálódott hatalom ellenforradalmi jellegű volt, minden reform és haladás ellensége. Az ország s annak fővárosa, Budapest további sorsát ezután negyedszázadon át az ellenforradalmi reakciós magyar uralkodó osztályok kommunista- és szovjetellenes, antiszemita, a szomszéd népek elleni gyűlöletkeltésre és területszerzésre irányuló politikája határozta meg. Ez a politika vezetett 1944/45-ben az egész ország, s a legnagyobb mértékben Budapest rombadöntéséhez. 1920 nyarán a területének egyharmadára zsugorodott, hét milliós lakosságú ország csaknem egymilliós lélekszámú fővárosának súlya és jelentősége szinte minden vonatkozásban szembeötlővé vált. A lakosság egynyolcadát, az üzemek több mint egyharmadát, az ipari termelés több mint 43%-át adta a főváros, itt élt az ország ipari munkásságának 40%-a, nagyipari proletariátusának pedig 55%-a. Mindez aláhúzza, hogy a fővárosnak az ország politikai, kulturális és gazdasági életében nagyobb szerepe volt, mint akármely más, hasonló fejlettségű és adottságokkal rendelkező országban. A későbbi években a számszerű adatok némileg változtak, de az alapvető arányok nem. Budapesten 1920 nyarán, amikor tízezrével voltak letartóztatásban, vagy kényszerültek emigrációba a kommunisták és más haladó gondolkodásúak s a város utcáin a fehérterror tombolt, megtartották a budapesti helyi önkormányzati választásokat. A szavazatok többségét a választásra jogosultak csaknem 35%-ának távolmaradása mellett az ellenforradalom erőit fővárosi szinten tömörítő, az ellenforra-