Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

B) Részletek Schablik Sándor csepeli munkás visszaemlékezéséből (1944. ősze) • A szabotázsok szünet nélkül voltak, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. Azt láttuk, hogy az elvtársak közül pl. Koczina Gyula, Mály Vilmos, Kiss Dezső, Bagdán Sándor, Tási Károly és még mások is, ha végigmentek az üzemen, akkor egy-egy gép üzemképtelenné vált. Csiszolóport, homokot szórtak a csapágyakba, vagy elvágták a villanyvezetéket, a tetteseket állandóan keresték, eredménytelenül. A háborúból már mindenkinek elege volt. A gyárba jöttek a Béke Párt feliratai, az elégedetlenség mind nagyobbá vált, a nyilasok igyekeztek mindenkit megfélemlíteni... Amikor a szovjet csapatok már egészen közel kerültek — közben a bombázások tönkretették az üzemeket és olyan műhelyekbe vándoroltunk, ahol még volt tető — fejveszett kapkodás indult meg. A fasiszta vezetők a gépeket Kőbányára, Budafokra és egyéb helyekre szállították. Mit lehetett csinálni ellene? Azt, hogy az elszállítandó gépekről a fontosabb alkatrészeket kiloptuk. Egy Bagdány nevű munkatársammal délutánonként bennmaradtunk, és az elkészült új alkatrészeket prés alá tettük, megnyomattuk, úgy, hogy elgörbültek s állandóan újból kellett csinálni. Ezután jöttek a még kritikusabb napok. Szálasiék kerültek uralomra. Ebben az időben röppentyűket készített az üzem a harckocsik ellen. Ezeket egynéhány öntudatos dolgozóval igyekeztünk használhatatlanná tenni, illetve a gyártását megakadályozni. Volt két munkatársnő, Flóriánná (Juci néni) és Hegyesiné, akik az alkatrészek ellenőrzésével voltak megbízva, a selejt alkatrészt adták további megmunkálásra, a jó anyagot pedig külön rakták, amit aztán a szennycsatornába borítottunk bele. Miután a munka sehogy sem ment, megerősítették az ellenőrzést. A szovjet csapatok gyorsan közeledtek a gyárhoz, de a nyilasok azokat a bizonyos röppentyűket minden áron gyártani akarták. Az anyag rossz volt, a megmunkáló szerszámok nem megfelelően készültek, de a parancsra a szerszámokat elkészítették. Ebben az időben egy ilyen röppentyű alkatrész volt nálam, amelyet mindig magammal hordtam. Még meg is dicsértek érte, hogy mennyire vigyázok erre a darabra. Ebben a munkadarabban egy igen kemény réteg volt, amelyben minden néven nevezendő megmunkáló szerszám tönkrement. Naponta hozták oda a szerszámokat próbára, ahol a próbát először a lágy furatban hajtottam végre; ilyenkor hallatszott a sóhaj, „no ez végre jó lesz". Utána a kemény rétegesbe lett behajtva és a szerszám tönkrement. Schablik Sándor. Pl. Archívum. Visszaemlékezés gyűjtemény H—s—98. Tisztázat.