Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

A Soroksári-úti plébánia hivatal jelentése a hercegprímáshoz a bombázásokról 1944. április 5. A borzalmak napját és éjszakáját éltük át. Én még élek. A Szombathelyi kollégát mint őrültet emlegették, hála Istennek most már jól van. Ma felkelt. Teljes idegösszeroppanás szélén állt. Nagy kolléga menekült. Én arcomon sérültem, fogam kitört, vállam összezúzódott. Egyenlőre csak áldoztatunk a kápolnában. Minden ablak betört. Az új épülő templom szentélyét találat érte. Egy menekülőnek sikerült élve maradni, hogy hányan vannak a romok alatt nem tudom. A bomba szőnyeg bennünket ért. Halálos áldozatok száma a plébánián a százat megközelíti. Mindenki menekül vagy az éjszakát nem meri itt tölteni. A plébánia területén többszáz bomba esett. Az üzemek legnagyobb része leégett, vagy használhatatlan állapotba került. Mindenki menekül. A Kén utcai házak 200 lakója közül az éjszakát csak két ember töltötte itt. Mindenütt rom! Hentes u. 9. alatti házban csak a Szombathelyi kolléga van. A plébánia épületében eddig kár nem esett, jóllehet a legnagyobb méretű bombák itt robbantak. Néhány méter körzetben mindenütt romok. A katonaság is hurcolkodik. Hétfőn 3-tól este 10-ig jártam szerencsétlen híveimet. Witz helynök úrtól kaptam az első segélyt 1000 P.-t. Úgy hiszem néhány nap múlva egyedül leszek itt. Most várom a következő légitámadást, amelyről tudom, hogy engem sem fog megkímélni. Mindent rendbe tettem, anyagiakat elintéztem, az eddigi két és fél év alatt amit tudtam megtettem. Vagyonom nincs, mert én csak a szfőv. plébános büszke címét bitorlóm. Nem tudom, hogy néhány nap után nem maradok-e hívek nélkül? Nagyságos Uram, nem bátorítást kérek, hanem anyagiakat, amelyekkel a szerencsétlen embereken tudok segíteni. Ameddig hívem lesz én kitartok! A Szombathelyi kollégára szintén tudok számítani. Másra egyenlőre senkire sem. A különböző szociális és karitatív szervezetek, akiktől segítséget kértem, nem tudnak vagy nem akarnak. Jóllehet az egész területet kiürítik én ki fogok tartani. Nincs villany, gáz, víz, rádió, telefon, étkezésünket jóbarátaink oldják meg. Tisztviselőtelepi ismerőseim felajánlották lakásukat és az ellátást. Egyenlőre megelégszem a ma még beszerezhető kenyérrel. Hogy a holnap mit hoz, azzal nemtörődöm. —

1 Prímási It. 1944.—2477. Tisztázat. 1. Ápr. 17-én Serédi hercegprímás közölte Szabó László plébánossal, hogy a bombakárosultak segélyezése céljából 10.000 pengőt fizetett be az egyházközségek intézőbizottságának számlájára.