Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

A következő lépést a közellátás terén tette a kormányzat, amikor a 7640/1942. M.E. számú rendeletével a közellátás megfelelőbb biztosítása érdekében „közellátási szempontból" egységes területnek nyilvánította Budapestet és közvetlen környékét. Az 1943. év folyamán az iparügyi miniszter

2 is, a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó egyes rendeleteiben (34.150/1943. Ip.M., 34.450/1943. Ip.M.), majd a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter,

3 ugyancsak a legkisebb munkabérekről szóló egyik rendeletében (88.162/1943. K.K.M.) szintén egységes területnek nyilvánította Budapest székesfővárost egyes környékbeli városokkal és községekkel. Az egységesítés útján a legújabb keletű lépést a minisztériumnak 4940/1943. M.E. számú rendelete jelenti, amely a m. kir. rendőrség budapesti főkapitányának illetékességét kiterjesztette további pestkörnyéki helységekre (Budafokra, Albertfalvára, Mátyásföldre, Rákosszentmihályra, Sashalomra stb.) és ezzel a pestkörnyék valamennyi megyei városát, valamint 11 községet is a rendőri szervezet szempontjából Budapest székesfővárossal egységes területté alakította. Ezek azonban mind csak részletek. A helyzet azonban időközben már minden téren odáig fejlődött, hogy az eddig egyes részletekre kiterjedő egységesítésnek a közigazgatás egész területén való megvalósítása, a székesfővárosnak és a vele eddig csupán népességi egységet alkotó pestkörnyéknek közigazgatási egységbe való foglalása ma már feltétlen közigazgatási szükségességként jelentkezik. Azonban bármennyire megérett is a helyzet arra, hogy Budapestnek és környékének közigazgatási egységbe foglalását — az egyesítésnek törvényben kimondása által — most már valósággá tegyük és ezt a kérdést minden vonatkozásában véglegesen elrendezzük, az a körülmény, hogy egy nagy háború részesei vagyunk, óvatosságra int. A székesfővárosnak környékével való egyesítése esetében a kérdéseknek egész sorával állunk szemben. így: hozzá kell nyúlnunk magának a székesfővárosnak a szervezetéhez, állást kell foglalnunk abban a kérdésben, hogy a székesfővárossal egyesített közületek közigazgatása milyen módon szerveztessék meg, megtartsanak-e ezek a közületek valamelyes részt korábbi önkormányzati jogkörükből, a székesfőváros kerületi igazgatási rendszerét vezessük-e be a fővároshoz csatolt helységekben, vagy más rendszert alkalmazzunk stb. stb. Mindezek olyan problémák, amelyek tekintetében a mai helyzetben nehéz volna dönteni. Éppen ezért a végleges rendezést ezidőszerint nem lehet végrehajtani. Mivel azonban a székesfőváros és a vele — a fentiek szerint — már szoros kapcsolatba került közületek közigazgatási egyesítésének szükségességére és indokoltságára nézve a felfogás már határozottan és véglegesen kialakultnak tekinthető — csupán a közigazgatás mikénti megszervezése tekintetében kell óvatosnak lennünk — úgy véli előadó miniszter úr, helyes és célszerű volna, hogy a törvényhozás — a közigazgatási szervezet később eldöntendő kérdésének érintése nélkül— már most kifejezésre juttassa az egyesítést illetően elfoglalt álláspontját és már most törvényben szögezzük le azt a területet, amelyre az egyesítés szól. 2. Bornemissza Géza. 3. Zsindely Ferenc.