Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

át az Országos Stefánia Szövetség budapesti szervezetét, azonnal gondoskodott egyrészt az orvosi- és védőnó'i személyzet helyzetének megjavításáról, másrészt az egész budapesti anya-, csecsemő'- és kisdedvédelmi szervezet megfelelő továbbfejlesztéséről, ami természetesen tetemes költséggel járó nagyobbarányú beruházásokat tett szükségessé. A székesfőváros volt az első az egész országban, amely az anya-, csecsemő- és kisdedvédelmi korhatárt a 3 éves gyermekkorról a 6 éves gyermekkorra emelte fel és így Budapesten ma már minden 6 éven aluli csecsemő és kisded részesül az anyaés csecsemővédelmi szervezet minden más védelemnél fokozottabb gondozásában. Ennek az intézkedésnek keresztülvihetősége érdekében természetesen anyagi áldozatokkal tágítani és bővíteni kellett az egész anya- és csecsemővédelmi szervezetet. Ugyancsak a székesfőváros volt az első az országban, ahol az óvodákat a gyermekek egésznapos ellátására és foglalkoztatására alkalmas napközi kisdedotthonná alakítottuk át. Mind az óvodai napközi otthonok, mind pedig a 3 éven aluli csecsemők és kisdedek napközi elhelyezésére szolgáló bölcsődék újrendszerü fenntartása lényegesen többe kerül, mint azelőtt a szorosanvett óvodáké. Azonban éppen a székesfővárosban szükség volt erre az átszervezésre, mert itt állandóan nagy azoknak az anyáknak a száma, akik családjuk megélhetése érdekében kénytelenek házon kívül kereső munkát vállalni. Nagyméltóságod előtt is ismeretes az a szociális tevékenység, amelyet a székesfőváros a 6 éven felüli iskolás gyermekek védelme és gondozása érdekében kifejt. Ide sorozhatok az iskolaorvosi, az iskolanővéri szervezet munkája, a reggeliztetési, ebédeltetési, a felruházási akciók, az iskolai napközi otthonok stb., amelyek kivétel nélkül a rászoruló gyermekek egészséges fejlődésének sokszor egyetlen alapját jelentik. Ide sorozható az a nagyszabású gyermeküdültetés is, amelyet a székesfőváros minden esztendőben megismételt és amelynek keretében ma már majdnem minden budapesti rászoruló gyermek részesül. Legyen szabad rámutatni arra, hogy a székesfőváros gyermekvédelme keretében ma már minden budapesti rászoruló árva gyermeket el tudunk helyezni intézeteinkben. Elegendő férőhely áll azonban már rendelkezésünkre ama gyermekek elhelyezésére is, akiket anyagi, vagy erkölcsi okok miatt átmeneti időre, helyzetüknek végleges megoldásáig, kell kiemelnünk a családból. A székesfővárosban dolgozó mintegy 20 ezer tanonc szociális gondozásának kiépítése éppen napjainkban van folyamatban annak figyelembevételével, hogy bár ezeknek a tanoncoknak nagyrésze vidékről jön fel a fővárosba, mégis erkölcsi, szociális és egészségügyi gondozásukról nekünk kell gondoskodni, mert a jövő iparosnemzedék életének kialakítását irányítani országos érdek is.

2 A Budapesten tanuló vidéki főiskolai hallgatókat is nagymértékben, jelentős összegekkel támogatja a székesfőváros. Ezúttal hivatkozunk arra, hogy a székesfővárosra háruló szociális kötelezettségek2. Az iratban foglalt optimista alaphangú közlésekkel szemben Budapesten 1942-ben az 1—3 éves gyermekek részére létesített bölcsődék száma mindössze 13, az ott elhelyezett gyermekek száma 325 volt. Az óvodák (3—6 éves gyermekeknek) száma 112 volt, ahol 11 413 gyermeket fogadtak. A 20 620 tanonc közül a 23 fővárosi tanoncotthonban mindössze 1144 tanulót fogadhattak be és csak 1777 tanonc számára volt biztosított a rendszeres ellátás. (Bp. Szfőv. Statisztikai Évkönyve 1943. Bp. 1946. 469—471. o.)