Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

A fővárosi törvényhatósági bizottság mandátumát meghosszabbító, a zsidó származású bizottsági, képviseiőtestületi és kerületi választmányi tagok megbízásának megszüntetését kimondó 1941. évi XIX. törvénycikk 1941. december 31. 1. §. (1) A törvényhatósági bizottsági, a kisgyűlési, valamint a képviselőtestületi tagoknak és póttagoknak a megbízatása a törvényhozás további intézkedéséig meghosszabbíttatik. (2) Ugyancsak meghosszabbíttatik a törvényhozás további intézkedéséig Budapest székesfővárosban a kerületi választmányok választott tagjainak megbízatása is. 2. §. (1) A zsidó törvényhatósági bizottsági és képviselőtestületi tagok, valamint a póttagok, továbbá a székesfővárosi kerületi választmányi tagok megbízatása a jelen törvény hatálybalépése napján megszűnik akkor is, ha a választhatóságra az 1939: IV. t.-c.

1 4. §-ában előírt feltételeknek megfelelnek. Ezt a rendelkezést az 1939 :IV. t.-c. 2. §-ának első és harmadik bekezdésében megjelölt személyekre is alkalmazni kell.

2 (2) Az izraelita hitfelekezet képviselete a törvényhatósági bizottságokban 1929: XXX. t.-c. 4. §. (2/bekezdés), valamint Budapest székesfőváros kerületi választmányaiban (1930:XVIII. t.-c. 55. §. (6/bekezdés) megszűnik.

3 1. „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szóló törvénycikk, az ún. második zsidótörvény. 2. Az 1939. IV. tc. 2. §-ának első bekezdése a tűzharcosokra, hadifogságot vagy sebesülést szenvedettekre s az egyízben kitüntetettekre vonatkozólag mentességet állapított meg. A második bekezdés hasonlóan kiemelte a rendelet hatálya alól a magas kitüntetésben részesülteket, illetőleg azok gyermekeit. 3. A tc. miniszteri indokolása szerint: „A javaslat 2. §-ának (1) bekezdése megszünteti azoknak a zsidó törvényhatósági és képviselőtestületi tagoknak megbízatását, akiknek választhatóságát az 1939:IV. t.-c. 2. és 4. §-a eddig nem érintette. Ennek a rendelkezésnek felvételét az a körülmény indokolja, hogy az 1939 :IV. t.-c. meghozatala előtt olyan zsidó választók választották meg ezeket a zsidó törvényhatósági és képviselőtestületi tagokat, akiknek az 1939:IV. t.-c. rendelkezései következtében választójoguk már nincs s így az általuk megválasztott zsidó törvényhatósági és képviselőtestületi tagok — ha a választások az 1939:IV. t.-c. hatálybalépése után történtek volna — a törvényhatósági bizottságba, illetőleg a képviselőtestületbe már nem kerültek volna be. Ezeket a zsidó törvényhatósági bizottsági és képviselőtestületi tagokat a törvényhatósági bizottságokban és képviselőtestületekben meghagyni — illetőleg már lejárt megbízatásukat még meg is hosszabbítani — teljesen okszerűtlen volna, miután választóik választójogukat a választást követően hozott törvényi rendelkezés következtében úgyszólván teljes tömegükben elvesztették. Ennek megvilágításaképpen csupán arra kívánok rámutatni, hogy pl. Budapesten az 1939. évi IV. t.-c. életbelépése előtt közel 80.000 zsidónak volt választójoga és az a szám már 5000 alá esett. Újabb rendelkezést tartalmaz a javaslat 2. §-ának (2) bekezdése is, amely az izraelita hitfelekezetnek a vidéki törvényhatósági bizottságokban és a Budapest székesfővárosi kerületi választmányokban való képviseletét szünteti meg országszerte — különösen az érdekelt törvényhatósági bizottságok részéről is —• megnyilvánult kívánságnak megfelelően. Ennek a rendelkezésnek felvétele azért is okszerű, mert az 1940:XXVII. t.-c. az izraelita vallásfelekezetek képviseletét a felsőházban is megszüntette." (Magyar Törvénytár 1941. Bp. 1942. 101. o.)