Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS. (1941. július—1945. február.) 1941. június27-én Magyarország is csatlakozott a náci Németországnak a Szovjetunió ellen indított hitszegő' támadásához. E lépést később az Anglia és az Egyesült Államok elleni hadüzenet követte. A kezdeti német sikerek nyomán az országon belül a szélsőjobboldali uszítás, hangulatkeltés és az antiszemitizmus hirdetése jutott nagyobb térhez (236). A német tervek a Szovjetunió lerohanására azonban kudarcot vallottak, bekövetkezett az első háborús tél s egyre nyilvánvalóbbá lettek a nehézségek, melynek áthidalására nem álltak eszközök rendelkezésre. Budapesten a Németországba irányuló növekvő élelmiszerszállítások következtében egyre jelentékenyebb ellátási zavarok léptek fel (233,239). A frontról kivont alakulatok katonáinak megváltozott magatartása (239), kapcsolatban a hadisegélyek elégtelenségével (241) és a lakásínség aggasztó méretűvé válásával (242) már a háborús ország fővárosának problémáit tükrözte. A főváros vezetősége, a még 1935-ben megválasztott törvényhatósági bizottság többségével egyetemben, némileg eltérő politikai álláspontot foglalt el a feltétlen németbarátságot hirdető jobboldali és nyílt fasiszta csoportokkal szemben. A szélsőjobboldali körök nem is mulasztották el — adott alkalmakkor — a főváros vezető testületeinek támadását (243). A főváros volt a színtere az uralkodó osztályok háborús politikájával szembeni függetlenségi és ellenállási mozgalom kibontakozásának, melynek csúcspontjaként a Történelmi Emlékbizottság, a kommunisták irányításával és más baloldali erők támogatásával, megszervezte a Petőfi-szobornál 1942. március 15-én tartott háborúellenes tüntetést (238). A Kállay-kormány hivatalbalépésével egyidejűleg került leváltásra Karafiáth főpolgármester, helyét a keresztényszocialista Homonnay Tivadar foglalta el. Ez időtől kezdve a magyar uralkodó osztályok „hintapolitikájának" látható jeleként növekedett a mérsékelt baloldali ellenzék — a polgári és szociáldemokrata erők — mozgási lehetősége (246). Ugyanakkor a Kállay-kormány — a mintegy 250 000 főnyi 2. hadsereg frontra küldésével egyidejűleg — hajszát indított a függetlenségi mozgalom motorját képező illegális kommunista párt ellen (240). A párt tevékenységét a csaknem 450 fővárosi letartóztatás jelentősen visszavetette, de a következő évben, 1943-ban már a Béke Párt ismét megfélemlíthetetlen elszántsággal folytatta a főváros és az ország lakosságának felvilágosítását, harcát az uralkodó osztályok háborújával szemben (244). 1943 januárjában megtörtént a fordulat a 2. világháború menetében: a szovjet