Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

révén e szám még egy-kétszeresére emelkedik, de a 3000 alapszám a magyar könyvkultúrára továbbra is jellemző marad. A népszerű tudományos munkák legnagyobb átlagos példányszáma 2000, a tudományos munkáké 1000! E számok egyúttal a tudományos gondolkodás elterjedésének is mértékei. „Ha kulturális intézeteink nem bocsátanak közre tudományos műveket, irodalmunkból az ilyenek szinte teljesen hiányoznának" — írja a „Corvina" (1940. VI. 13.). A szegényparasztság nem olvas. A Népművelési Bizottság létesít „népkönyvtárakat" és közkönyvtárakat, de ezeket főként a kisbirtokos parasztság élvezi. A munkásság olvas, főként saját szervezeteiben levő kölcsönkönyvtárakból, de egy kis részük vásárol is könyveket. Van kiadónk, akinek társadalmi és politikai kérdéseket tárgyaló könyveit -% részben munkások vásárolják.

1 De ez csak a munkásság öntudatos részére vonatkozik. A munkásság nem öntudatos része (ezek között a többség nő) és a középosztály alsóbb rétege teljes egészében csak ponyvát olvas. A ponyvák példányszáma már egészen más képet is mutat. Sárga regények kéthetenként vagy havonként 25—30 000 példányban, füzetes regények hetenként 10—15—20 000 példányban jelennek meg. Időközönként harc indul a ponyva ellen, igyekeznek olcsó szépirodalommal pótolni. Az eredmény vajmi kevés. Nyilvánvalóan, hiszen az a gyógymód, mely a tüneteket akarja megszüntetni, nem pedig a betegség okát, nem szokott sok eredménnyel járni. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a ponyva elterjedtségének elsőrendű oka az olcsóság. A kisemmizettségből, a szürkeségből az álmokba és az izgalmakba menekül a kisember. A „modern" korban élő szegényeknek olyan a ponyva, mint a kínai néptömegeknek az ópium. E mentsvárak egyszerre fognak leomlani, amikor nem lesz szükség rájuk. A magyar könyvkultúra szinte teljesen Budapestre központosul: Budapesten adják ki a könyvek 84 %-át (1938) Budapesten van a könyvkereskedők 40 %-a (1930) Budapesten van a 30 000 kötetnél többel bíró könyvtárak .... 52 %-a Budapesten van a 30 000 kötetnél többel bíró könyvtárak könyveinek 70 %-a Budapesten van a könyvtárlátogatók 60 %-a Budapesten van a 10 000 kötetnél többel bíró könyvtárak kikölcsönzőinek 70 %-a Budapesten van a 10 000 kötetnél többel bíró könyvtárak kikölcsönzött köteteinek 72 %-a Az olyan egyénekre vonatkozó statisztikák, mint a látogatók és kikölcsönzők statisztikája, megtévesztők, mert tulajdonképpen a látogatásokat és kikölcsönzéseket számolják. Tehát, amikor a statisztika kimutatja, hogy Magyarországon 1935-ben 621 000-en látogatták a könyvtárakat, akkor ez nem 621 000 egyént jelent, mert Magyarországon legalább 1000 lehet azoknak a száma, akik minden nap, sőt délelőttdélután külön külön mennek könyvtárba (pl. a főiskolai hallgatók szegényebb része 1. A Népszava könyvkiadó.