Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

írók, művészek és tudósok deklarációja a zsidótörvény ellen 1938. május 5. A magyar irodalom, tudomány és művészet művelőinek egy csoportja az állampolgári jogegyenlőség elvének védelmében a következő deklarációval fordul a magyar társadalomhoz és a törvényhozás tagjaihoz! Mi magyar írók, művészek és a tudomány munkásai, különféle világnézetek és pártállások szószólói, különféle társadalmi rétegek szülöttei és tagjai, akik a legkülönbözőbb hivatalokban és munkakörökben dolgozunk, akik valamennyien az évezredes magyar művelődés megtartásának és gyarapításának rendeltetését vettük örökbe, mi, akik valamennyien keresztény családok leszármazottai vagyunk, az emberi becsületérzés és igaz kereszténység, a józanság és hazafiasság magától értetődő egységével és szilárdságával emeljük föl szavunkat az állampolgári jogegyenlőség elvéért, melyet az úgynevezett „társadalmi egyensúly hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslat"

1 megvalósulása esetén törölne a magyar alkotmányból. Ez a javaslat a társadalmi egyensúly biztosítását ígéri, de egy szava sincs a legszegényebb, gazdaságilag legelesettebb és legárvább rétegek sorsának jobbrafordításáért. 1. A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslatot 1938. ápr. 8-án nyújtotta be a parlamentben a Darányi-kormány. A Képviselőház 1938. máj. 18-án, a Felsőház máj. 24-én szavazta meg. 1938. máj. 29-én tette közzé az Imrédykormány (hivatalbalépése 1938. máj. 14.) 1938. XV. tc. alatt. A törvény a zsidóság „visszaszorításának" jogcímén elrendelte a sajtó-, a színművészeti és filmművészeti kamarák felállítását, ugyanakkor meghatározta a tagok felvételének feltételeit, továbbá előírta, hogy a már fennálló ügyvédi, mérnöki és orvosi kamarák keretében mily arányt érhet el a zsidóknak tekintett tagok száma. Ugyancsak előírta, a tíz főnél több, értelmiségi tisztviselői vagy kereskedősegédi alkalmazottnál több személyt foglalkoztató vállalatoknál alkalmazható zsidó dolgozók számát. A törvény általában 20%-ban állapította meg a kamarák soraiba felvehető vagy a vállalatoknál foglalkoztatható zsidónak tekintett — főleg értelmiségi foglalkoztatásúak — számát. Az első zsidótörvény a zsidók körének megállapításával nem az ún. nürnbergi faji törvények tekintetbe vételéből indult ki, hanem az ellenforradalmi — keresztény ideológiai felfogás alapján állt. így pl. nem tartoztak a törvény hatálya alá a hadirokkantak, a tűzharcosok, a hősi halottak hátramaradottai, az 1919. aug. 1. előtt kitértek, vagy a később kitértek gyermekei. Az ún. második zsidótörvény — a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939. IV. tc. — ezzel szemben már jelentős engedményeket tett a zsidók körének meghatározásánál a náci német faji gondolatnak. A második zsidótörvény azon túl, hogy lényegesen kiszélesítette a zsidónak számítók körét, 6%-ra csökkentette a kamarai tagarányt, ezenkívül lényegesen leszállította a mentesek kategóriáit s kimondotta, hogy zsidónak tekintett személy nem választható (egy-két kivételtől eltekintve), nem lehet közszolgálati alkalmazott vagy pedagógus, korlátozta az egyetemi felvételt, nem engedte meg felelős szerkesztői, főszerkesztői vagy kiadói funkció vállalalását, megtiltotta a szín- és filmművészet terén irányító pozíciók vitelét, korlátozta az állami jogosítványok megszerzésének lehetőségét, mező- és erdőgazdasági ingatlanok szerzését, vállalatoknál az értelmiségi munkakörökben foglalkoztatottak arányát s mindezen intézkedések megszegőinek jelentős büntető szankciókat helyezett kilátásba. E törvényjavaslatot még az Jmrédy-kormány terjesztette be, de Teleki Pál fenntartotta s 1939. márc. 12-én törvényerőre emeltette.