Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
sági 3 határozatot erősített meg és 6 iparágban rendelte el a heti negyvennyolc órás munkaidő bevezetését. A munkásság jövedelmének emelését és az egyes iparágakban foglalkoztatott munkások számának növelését célzó e rendelkezésekkel azonban csak abban az esetben érhető el a kívánt eredmény, ha azok végrehajtását a hatóságok a szükséges gondossággal ellenőrzik. Hivatkozással a m. kir. belügyminiszternek hozzám intézett 120.007/1937-—V. a. számú leiratára, felkérem Méltóságodat, legyen szíves a legkisebb munkabérek és a heti negyvennyolc órás munkaidő bevezetése tárgyában kiadott és a jövőben kiadandó kormányrendeletek pontos végrehajtását a legszigorúbban ellenőriztetni s a rendelkezések megszegőivel szemben a megtorló intézkedések megtételéről gondoskodni. 4 Karafiáth Jenő m. kir. titkos tanácsos, főpolgármester Főp. 1937—-1056. Fogalmazvány. nél a sztrájkok vagy munkásmozgalmak szinte állandósultak, az iparügyi miniszter kiküldhetett ilyen bizottságot. Tagjai voltak: minisztériumi elnök, a munkaadók és a munkásszervezetek képviselői. Gömbösek azonban csupán demagógiájuk igazolására, az egyes ellenzéki, liberális tőkés csoportok sakkbantartására hozták az említett rendeletet s a tömegek megtévesztésére beszéltek állandóan reformprogramjukról. A valóságban 1937-ig csupán a munkásság 15%-ának rendezték úgy-ahogy munkabérét és mindössze 18%-uknak biztosították törvényes úton a napi nyolc órai munkaidőt. 1937-ben a Gömbös örökébe lépő Darányi Kálmán kormánya részben a nyilasmozgalmak antikapitalista demagógiájának hatástalanítására, másrészt az osztályharc „leszerelése" és a munkásosztály „nyugalmának biztosítása "céljából — amire feltétlenül szükségük volt az uralkodó osztályoknak a közelgő új háború és területszerző célkitűzéseik realizálása miatt — beterjesztette a parlamentben a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról készített törvényjavaslatát. Az 1937 :XXI. tc. kimondotta a napi nyolc órás munkaidőt, a túlórák pótlékolását, a fizetéses szabadság jogát és a kormány részére újból biztosította a minimális munkabérmegállapítás lehetőségét. Az év végén a munkásoknak még mindig több mint 50%-a dolgozott bérmegállapítás nélkül és a törvénycikk végrehajtási utasítása is csaknem egy évvel később, 1938-ban jelent meg. A hosszú huzavona azonban arra mutatott, hogy a tőkés érdekképviseletek elvben ugyan elfogadták az 1920-as évek közepe óta félbehagyott szociális törvényhozás folytatásának szükségességét, de azok a tőkés csoportok, melyeknek profitját a tervezett intézkedések némileg csökkentették volna, mindent megtettek az ún. szociális törvényhozás elodázására. Komolyabb kihatású rendelkezésekre végül is csak közvetlenül a II. világháború küszöbén került sor, mivel a kormány a munkások gazdasági harcát és ellenállását a háborús jellegű intézkedésekkel szemben a hadigazdálkodás zökkenőmentes megvalósítása érdekében, mindenképpen leszerelni törekedett. Az ország háborúba lépését követően azonban a rendelkezések egyrészét, mint pl. a kötelező nyolc órás munkaidőt felfüggesztették, de az intézkedések anyagi vonatkozásai érvényben maradtak. 3. A bizottságokat esetenként és iparáganként állították össze és küldték ki az iparügyi minisztérium részéről. 4. A főpolgármesteri leiratra a polgármester nevében Lamotte Károly alpolgármester válaszolt. Közölte, hogy tekintettel a rendelkezések fontosságára, mindent megtett a köztudatba való átültetésük céljából. Az elöljáróságok és a rendőri büntetőbírák megfelelő kioktatására is igen nagy súlyt fektettek. A rendelkezések betartására — az alpolgármester jelentése szerint — különösen nagy figyelemmel vannak a szakmai érdekképviseletek és maguk az érintett munkavállalók. (Főp. 1937—1056.)
