Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
üzem helyének a lakóhelytől való elszakítottsága csökkenti a dolgozók kollektív hatóerejét. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy az újonnan fejlődő textilgyárak munkássága politikailag iskolázatlanabb, valamint a szakképzetlen munkásság fentebb említett felszaporodását, úgy nyilvánvalóak lesznek azok a nehézségek, amelyek a munkásmozgalom elé tornyosultak. Az üzemi munkának ezen adott helyzet folytán kényszerű visszaesése mellett nem véletlen tehát, hogy a szociáldemokrata párt az itt lakó munkásság kérdéseivel többet foglalkozott és így munkásságának mind nagyobb részét a várospolitikában való részvétel tölti ki, bár ennek eredményességét nagymértékben csökkenti, hogy a város 51 %-át kitevő ipari népessége mellett a képviselőtestületnek csupán 5%-a munkás. Ismerve a proletár sorsban, de kispolgári ideológiában élő szűklátókörű közszolgálati alkalmazottak, valamint a nyugdíjasok és egyéb kispolgári elemek gondolkodását, következtethetünk a várospolitikai irányára is. A kistőkés elemek túlsúlya folytán főleg az ezek tőkéjének szaporítását célzó közműépítés folyik, aránylag gyorsabb tempóban, viszont a proletár elemek szociális védelme, egészségügyi ellátása nagyon is hiányos. A város kis magánkertjei, telkei mellett elsétálva, ezek gondozottságáról szinte teljes pontossággal meg tudjuk állapítani, hogy ott ipari vagy nem ipari munkások laknak, mert az ipari munkásság már elvesztette a földdel való közvetlen kapcsolatát és még munkanélküliség idejében sem műveli erre alkalmas kertecskéjét. Míg az ugyanolyan anyagi körülmények között élő közalkalmazott a maga házatáján igyekszik háznépe részére elfogadható környezetet produkálni, addig az ipari munkás öntudatlanul is inkább közkerteket és általában olyan közalkotásokat kíván, amelyek révén ő maga is megfelelő szociális és egészségügyi viszonyok közé jutna. A pszichológiai beállítottságnak ez a különbözősége egyenes következménye annak a helyzeti különbségnek, melyet a két réteg a társadalmi termelési folyamatban elfoglal. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy az ipari munkás miért várja mégis ezeknek a problémáknak megoldását inkább az országos politikától és miért állt egészen a legutóbbi időkig annyira idegenül a várospolitikával szemben, homlokegyenest ellenkező magatartást tanúsítva, mint a várospolitikai szereplést favorizáló 8 középosztály. Ezen kérdések megválaszolása azért fontos, mert megvilágítja azt az utat, amely az országgyűlésinél sokkalta szűkebb községi választójog ellenére is széles proletártömegeknek a város szociális feladatainak megoldása érdekében való harcához vezet. Ugyancsak fontos városigazgatási, adózási szempontból a kistőkeképződésnek, valamint ennek eladósodásának nyomon követése és annak kutatása, hogy milyen más fogyasztási területeken jelentkezik a kistőkés és a munkás réteg. Úgy látjuk, hogy a város ipari jellegének visszafejlődése, a kiskeresetű munkások elszaporodása és a kistőkések előnyomulása a fogyasztás mennyiségében és minőségében is vissza kell, hogy tükröződjék. Jáhn Ferenc: A városkutatás feladatai. Gondolat 1937. május 180—182. o. 8. Előtérbe helyező.
